Homokozó

HOMOKOZÓ

(gyerekszáj )

 Hétágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér  fagylalttal a közeli

 játszótér árnyas padjai felé veszem az irányt. A homokozóban két

ötéves forma kislány süti szorgalmasan a homok pogácsákat, nagy

ügybuzgalommal paskolva a homokformákat.  A szemközti padon

két hölgy társalog, időnként rá-rá  pillantva a gyerekekre.

A szőke kislány, aki a kis szeplős vöröskének adogatja a sütiket

szinte megállás nélkül, csicsereg.

 -Tudod az én anyukámnak, sokszor kell elmenni esténként, hogy

apukát szerezzen nekem. - mondja oktatólag pillantva a vöröskére.

- A múlt hónapban már két apukám is volt, és mindegyik hozott

nekem valamit!  Most az a bácsi az apu, akinek az a nagy piros

autója van ott! - ujjacskájával a távolba bök, szinte fel sem nézve

a nagy munkából. - Anyu azt mondta, ha jó leszek, és nem hisztizek,

akkor megtartjuk a bácsit, mert a bácsi nagyon jó az anyuval

és nekem is vett egy nagy macit.. És te?- teszi fel a nagy kérdést,

sokatmondóan pillantva  játszótársára. 

A kis vörös kicsit elbizonytalanodik, majd a vállát felhúzva és

lebiggyesztet ajkakkal, válaszol.

 - Nekem nem olyan szép az anyukám mint neked.  Nekünk még

mindig csak a régi apukánk van odahaza!

                                   /  M. Laurens 2004 /