FENN és LENN

M.Laurens 

FENN ÉS LENN

 ( valóságképek villanófényben )

Ketten ülünk némán a parkban.

Én s a Szobor, talapzatán fenn.

Én felnézek innen lentről rá,

Ki hatalmas volt egykor itt lenn,

És Ő onnan fentről néz le rám,

Mily kicsiny is lennék odafenn.

Ülünk a parkban ketten,némán,

Nem szól hozzám semmit odafenn,

Lábánál csak egy ismert név áll,

S én egy senki vagyok idelenn.

 Nemsoká' fölállok,s elmegyek,

De Ő nem is biccent odafenn.

Irigyen lesi minden léptem,

- A Nagy ember, aki egykor volt -

Magányosan ülve, odafenn.

( Buda 2013. április 17 - június 12.)