Fej és Láb

Előszó:  Nagyon nehéz ezt a verset kategóriába rakni, hisz tanmese is meg több is annál. Ha meg állsz egy pillanatra a végén te ki olvastad, és elmerengsz az olvasottakon, akkor már nem írtam meg hiába a verset.

M.Laurens

Fej és Láb

A gőgös Fej, egy nap leszólta a Lábat, 

hogy oktalan akár az ostoba állat.

- Hiába van fejed, ész egy csepp nincs benne,

csupán rémes bűz mit likas  zokni fed be.

A Láb e szavakat egy darabig tűrte,

hiszen mindkettőjüket egy anya szülte.

Végül elunta az önimádó dumát,

s ekként hallatta alantról csendes szavát.

- Születésünk óta hordozom terhedet,

hozlak viszlek, oda hová út sem vezet.

Kezdettől fogva ügyet sem vetettél rám,

szögbe vezettél a hídon fekvő deszkán.

Bezzeg ha fogad fáj, szaladjak rohanjak,

vigyázzak, neki ne vigyelek a falnak.

S ha megbotlom nagy ritkán,fáradva néha,

reám rivallsz: - Na mi van veled te béna?-

Én vittelek iskolába , a "tudáshoz",

az ennivaló sem jött mindig a házhoz.

Vittelek a hegyi forrásokhoz inni,

nem kérdted, hogy az utat fogom e bírni.

Miattad izzadtam, fáradtam s bűzlöttem,

saját magamért csak nagy-ritkán küzdöttem.

S most lenézhetsz bátran, te ki ott fenn trónolsz,

hisz én vittelek e "mindent tudó" trónhoz.

S legvégül majd, tán elviszlek a halálhoz,

hogy önmagad gőgjével szembe találkozz !

S ha sorsom mégis idő előtt elragad,

majd elmész nélkülem: beképzelt önmagad!

 ( 2012. október 5.)