Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
EMLÉKSZEM…
M.Laurens• 2020. január 9. 17:52
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
M. Laurens
EMLÉKSZEM…
Emlékszem - mintha csak tegnap lett volna,
Az égen, sütött a szeptemberi nap:
S lent a kavicson egy megfáradt öreg
Sétált, a fák hulló levele alatt.
Kopott kalapján az őszi szél táncolt,
És földre szegezte mély tekintetét,
Cserzett arcán a ráncokba bújt mosoly,
Rejtegette rég megfáradt két szemét.
Azután - gyertyák égtek a sírjánál,
S most odalenn nyugszik. - Sosem fogom fel,
Hogy többé már nincs, és csak így elveszett,
Ennyi év, ennyi mosoly és értelem.
Budatétény 2020. 01. 09.
(Zitai Miklós – Kandabula emlékének ajánlva)
anci-ani2020. január 13. 20:22
Gyönyörű, szívbemarkolóan szép elmerengés az életen és elmúláson...
Kedves Miklós, elragadó versedhez gratulálok!
Anci
Törölt tag2020. január 10. 19:37
Törölt hozzászólás.
Perzsi.2020. január 10. 08:37
Az első pillanatban érezni lehetett, hogy Kandabula emlékére írtad a verset. Az ajánlásnál derült ki, hogy jó volt a megérzésem. Gratulálok a vershez, Kanda nyugodjon békében.
Ernest2020. január 10. 02:22
Szépen emlékszel...
Mikijozsa2020. január 9. 19:39
szia kedves Drusza megható verset hoztál, fogad részvétem
kevelin2020. január 9. 19:06
Szia Miklós! Szemèlyesen nem ismertem ,mègis valahogy mint minden poètos közel állt hozzám.Sokat volt a fórumon.Valaki akit szintèn nem ismertem hiànyolta mostanában mièrt nem ír. Most gyönyörű versedből megtudtuk