Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elátkozott ragrímek?
M.Laurens• 2012. szeptember 16. 20:20
Elátkozott Ragrímek?
Az utóbbi időben meglehetősen sokszor találkozom olyan véleménnyel, hogy a versírásban a ragrím, mint olyan, az utóbbi időkben elvetendő, zavaró és nem méltó egy magára valamit adó költőhöz. Olyan érvelést is halottam már, hogy használója saját fantázia szegénységéről és költői tehetségtelenségéről állít ki bizonyítványt.
Nagy tisztelettel ez utóbbiak véleményével nem tudok egyetérteni, mint ahogy azzal sem, hogy a ragrímek, vagy más néven toldalékmorfémák egy verset vagy annak értékét lerontanák. Mondjuk ki nyíltan, a rossz értelmetlen és értelmezhetetlen versen semmilyen rím nem segít, még az sem, ha szabad versnek tituláljuk.
Hogy ne érezze senki, hogy mindenáron el akarok adni egy silány portékát, vagy saját kútfőmből áradó okosságomat akarom mások előtt lobogtatni, ezért a tőlem elvárható alapossággal utána kutattam a témának.
Nem kellett nagyon sokat kutakodnom, mivel a jelenleg érvényben lévő „Nemzeti alaptanterv – 2012 „ magyar nyelv és irodalom vizsgaanyagának a témába vágó része megtalálható a Sulinet tudásbázis letölthető anyagai közt.Tehát a továbbiakban ezt az anyagot idézném, szinte teljes terjedelmében. Nem saját véleményként, hanem száraz tényként, a téma iránt érdeklődők és azok kedvéért, akikben kétségek merülnek fel és kérdések fogalmazódnak meg egy véleményem szerint hibás és rossz megítéléssel és gyakorlattal szemben.
------------------------------------------------------------------------------
Sulinet : A morfémák esztétikai szerepéről
Morfémák stílusértéke
A morfémák esztétikai szerepének vizsgálatakor is két fő csoportjukkal kell számolnunk.
A tőmorfémák már magukban hordozzák a szavak alapvető tulajdonságait, ezért a szóképek
és szóalakzatok különféle esetei már morfémaszinten is megfigyelhetők. Metaforával,
metonímiával, ismétléssel,halmozással stb. a szótöveknél (tőmorfémáknál) éppúgy
találkozhatunk, mint a hosszabb szavak esetében. Mivel ezek a stílusjelenségek mégiscsak
inkább a szavak sajátosságai, a lexémaszint tárgyalásánál kerülnek sorra. A különféle
tőváltozatok stílusértéke azonban a morfémaszint stilisztikai jelenségei közé tartozik.
Játék a szótövekkel
Hatásos eszköz lehet a szépirodalomban a szótő (vagy toldalékmorféma) ismétlése, a figura
etimologica pl.:"Elhunyt schulmeisterek, s kopott pápista lelkészek lelkei kísértenek a vedlett
falak közt, és generációkon keresztül gyakorolták a tanulók a falon, hogyan vágta Luther a
tintásüveget az ördöghöz" (Nyirő József: Íme az emberek)! vagy a szokatlan tőváltozat használata:
"A hold sarlója csipkézett fellegek ködéből pisloga le, s ezüstje halvány fényt olvaszta a fenyvek
csúcsaira..." (Jósika Miklós: Abafi) A hétköznapi beszédtől való eltérése miatt, még humor
forrásaként is alkalmazható (étlen-szomjan helyett étlen-itlan).
Határ Győzőnek Az Őrző könyve című művében az archaikus morféma használat patetikus
(ünnepélyes) hatása a szövegkörnyezettől változik humorossá:
"jövel, minden tolvajkulcsok Értője"
A köznyelvi hív, jön, fúj helyett a költők régies:
"hí a haza" (Petőfi: Nemzeti dal)
"jő az ellen" (Petőfi: A nép)
"Azt ha fúvom, hull a makk" (József Attila: A kanász)
vagy tájnyelvi
"Mikor más aluszik" (Szabó Lőrinc: Álom)
tőváltozatot használhatnak a stílus élénkítésére, hangulatteremtés céljával
(Szikszainé Nagy Irma példái).
Ragrím
A toldalékmorfémák stilisztikai szerepéről nemigen szoktunk beszélni, pedig a következő példák
tanúsága szerint ez sem érdektelen.A toldalékok ismétlődése felhívja a figyelmet a velük
összekapcsolt szótövekre is. Versben ilyenkor ragrímekről beszélünk:
"Ím jól látjátok. nem tagadhatjátok, / Az pogán töröknek ínségében vagytok, / Nagy sokat fizettek,
de nyelvén nem tudtok; / Az kegyetlenséget azért nem hagyjátok" (Szkhárosi Horvát András)
de ha prózában fordul elő ez a jelenség, akkor is bizonyos ritmust eredményez:
"...Krisztus óta sokat >fejlődött< a világ. Azóta, valószínűleg, nemcsak az éhezők, szomjúhozók, mezítelenek boldogok, hanem a tengeralattjárók, repülőgépek, börtönök, fogolytáborok, gázkamrák kivégzettei és a háború tehetetlen áldozatai is." (Nyirő József)
A szöveg jellegétől függően - szakszövegben, hozzászólásban stb.. - mindez zavaró is lehet.
Eltérés a megszokottól
Ha egy toldalékot a megszokottól eltérő módon használunk fel, ez ráirányítja a figyelmet
a szövegnek egy bizonyos elemére, amely ezáltal hangsúlyhoz, nyomatékhoz, fontossághoz jut.
Így van ez a következő példákban is.
Főnév elején nem szokott "igekötő" lenni a magyarban:
"A beharangszót várják" (Nyirő József)
A ritka -lag, határozórag vagy az -ong képző nyomatékot ad a szótő jelentésének is:
"Az erdei szállás háta megett, a Nyilénk alatt, a cserésben csordáslag járt a vadsertés,
és szépen gömbölyödött a makkon."(Nyirő József)
"Mit érez, hallva, hogy a dúlt lomb / Itt is, ott is zörögve hullong?" (Tompa László)
Az -an mozzanatos igeképző ugyan gyakori nyelvünkben, de a huhog szó passzív tövéhez járulva
neologizmus (újítás): "a présház tájékán újra huhhant egy bagoly"
Határ Győző a gúny eszközeként alkalmazza a -tyú, -tyű képzőt: bokkantyú, ikrantyú, térdentyű,
combantyú. (Wass Albert )
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Felhasznált forrás:
ariadnesweet2018. december 13. 00:17
én is gyakran belefutok a ragrím használatába, de mivel hogy költő nem vagyok, na bumm. egyáltalán nem kötöm a versírást "technikai szabályokhoz" véleményem szerint sem rontja le a verset. nem feltétlenül irodalomtanároknak írok, osztályzatot sem várok:)
petruchio2015. április 26. 11:39
Miklós....pro és kontra sok minden felsorolható, pl. JA a ragrímekben is mester volt....de ő JA volt.
Nos, véleményem szerint szó-szegénység az ha valaki ragrímekkel ír klasszikus rímelésű verset. Pláne ha egyszótagos a rímelés. Ha -ban rímel a -ban raggal, vagy a többes szám képzése. Én is használok ragrímet ha nem tudom elkerülni, de nem vagyok rá büszke. Az anyanyelvünk az egyik legszebb a világon, csak éppen ismerni kell azt és akkor nem kényszerül valaki a rag-rímelésre.
szabodario2015. április 26. 11:11
Nem vetem meg a ragrímeket. Ez is a magyar nyelv egy sajátja. Szerintem lehet őket sallangos, primítív módon alkalmazni, vagy úgy, hogy szinte fel sem tűnik a versnyújtotta élvezetek közben.
Ne ítéljük el a ragrímeket - vegyünk egy költőt, akinek gazdag, sajátos gondolatai, meglátásai, szóképei vannak, túlsúlyban ragrímekkel tálalva, szerintem nem lenézendő. Kár morfondírozni ezen, hisz nyelvünk megengedi az efféle játékot - TUDNI KELL HASZNÁLNI !!!!! ámen
Mikijozsa2014. augusztus 30. 10:26
Még annyit hozzátennék, de ez csakis saját vélemény, hogy az illető aki kitalálta a /ragríme/-et nagyon jól tudta, hogy a magyar nyelv ragozó nyelv, de mivelhogy utálja a magyar kultúrát, magától értetődik hogy megtámadta és ócsárolja a magyar ragos szavakat, innen lehet szerintem, hogy rag-rímnek gúnyolja a versben észlelhető magyar szóhasználatokat, de nézzük meg a magyar népdalt, vajon a nép hogyan rímelteti a vers-sorokat?
Adj, Isten, meleget,
Fűnek-fának levelet!
Nyisd ki, Isten, kiskapudat,
Ereszd be a meleget,
Zárd ki a hideget!
Mikijozsa2014. augusztus 30. 10:19
A ragrím tulajdonképpen egy költészethez távolról sem értő, agybajos fejéből pattanhatott ki. Egyébként is az illető - annyit azért tudhatott, hogy a magyar nyelv - ragos-nyelv. Persze ez nem jelenti azt, hogy a többi nyelvben ne lenne rag, Ám a többi nyelvek ragjai - nyelvünktől eltérően, a ragok a sz elé biggyesztik és nem a szó végére ragasztják, Így sikerül nekik számtalan főnévi és igei rímet ragok nélkül létrehozni. Szerencsére nyelvünk logikus felépítése nekünk is ad annyi lehetőséget, hogy felcseréljük a sorvégét Példa:
sok érték van az emberben
ez írható így is
- az emberben sok az érték, vagy:
sok érték püffeszti belül az embert
..stb
arvaiattila2014. augusztus 30. 08:16
A gyakori ragrímek használata, nem készteti gondolkodásra az alkotót. Én azt vettem észre magamon, hogy sokkal nehezebb verset írni, ha tudatosan kerülöm a ragrímek alkalmazását. Viszont SOKKAL JOBBAN hangzék a vers maga. Ezért én kerülöm ezeket a megoldásokat. Max. 1 ragrím párt engedélyezek magamnak, egy 5 versszakos versben. Bőven elég....
M.Laurens2012. szeptember 17. 19:10
Azt hiszem Őrni, hogy ez lehetne a nap zárszava is :) Köszönöm a bölcs hozzászólásod.
Ernest2012. szeptember 17. 16:46
,, Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.''
Örök igazság ez! Az volt Petőfi és Ady korában, az manapság is. :)
SemperAugustus2012. szeptember 17. 11:58
Én csak a Magyar Néprajzi Múzeumban dolgoztam, de voltak ott olyan fura fazonok, akik abból éltek, hogy járták a világot és a fotókat eladták múzeumoknak, kinek mi kellett. :) Azok biztos, hogy táncolni is tudtak. :)
M.Laurens2012. szeptember 17. 11:35
Attila ! Ha most azt mondod, hogy te dolgoztál a Bantu Néprajzi Múzeumnál akkor leborulok előtted és eljárom az esőtáncot :-))
( Mellesleg, ha én tudnám honnan jönnek a rögtönzéseim, akkor tutira patológus lennék :-) )
-
Attila :-) Fogalmam sincs honnan jött. Ahogy székely anyai nagyapám mondotta volt : '' Ez most jött valahonnan, de nem tudom miért ment el szótlanul, pedig semmit sem mondtam neki ! ''
SemperAugustus2012. szeptember 17. 11:28
:)) nem is a téma miatt, de mindegy. Hogy jön ide a néprajzi Múzeum? Dolgoztam ott.
M.Laurens2012. szeptember 17. 11:25
Kedves Attila (SemperAugustus)
Én úgy gondolom, hogy az a barátság ami nem bír ki egy vitát a békacomb ugráltatásáról, az sohasem volt az. Nem véletlen az, hogy a témában csak tényadatokat és dokumentumokat szolgáltattam, és csupán csekélyke véleményt. Kicsit olyan vagyok, mint a Bantu varázsló, hogy érzésből táncolok és nem kottából. Nem hiszem, hogy az értéktelenebb, mert nem tudja lekottázni. De az aki le tudja jegyzetelni a néprajzi múzeumnak, annál elvárható, hogy minimális szinten eltopogja a krokodil-ugratót, ha már olyan nagyokosan leírta. :-)
-
( Bocsánat a szokásos komolytalanságomért, de ez is én vagyok )
designo2012. szeptember 17. 11:25
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
M.Laurens2012. szeptember 17. 11:15
t-p-imre!
Összességében úgy érzem egy malomban őrölünk,persze mindenki a saját búzáját hozta. Az idézet Ady műnél idegesítőbb ragrím halmazt keveset lehet találni a magyar irodalomban, ámde és mégis azt kell mondanom, hogy a szerző tudatosan alkalmazta. tehát nem a tehetségtelensége okán.
-
Mellesleg ugyan úgy lehet a szabad költészet is a palástolás egyik módja. De ez egy másik beszélgetés lenne, ami messzire vezetne, és mi ( legalábbis én ) olyanok vagyunk mint a bennszülött sámán aki nem kottából játszik elsősorban, hanem érzésből.
Pera762012. szeptember 17. 11:13
Imre...
Törölt tag2012. szeptember 17. 11:11
Törölt hozzászólás.
Pera762012. szeptember 17. 11:06
Attila, nem tudom.
Azt igen, hogy sokszor jobb befogni, mert az őszinteséget nem mindig fogadják el... S nem mindenki értékeli.
Vélemény-különbözetek vannak, annyiféle ember van, nem vagyunk egyformák. Nem egyformán gondolkozunk, látunk, s nem mindig kelünk fel jobb lábbal.
Én azt hiszem, jobb mégis egy olyan barát, ki inkább sarkosabban, de megmondja a véleményét, mint az, ki nem... Csak azért, hogy ne essen rosszul...
Túlérzékenyek vagyunk, ilyen a világ, meg mert a lelkületünk is ilyen... De azt hiszem, ha leszáll a por, hátha mindenki látni fog.
Miklósom, ez az én véleményem. Én elfogadom a tiéd, akkor is, ha nem mindenben értek egyet vele. Hogy ki bizonyított, ki nem? Aki itt a Poeten van, valamilyen szinten mindenki igen.
M.Laurens2012. szeptember 17. 10:59
Drága Pera76 :-)
Milyen igazad van !! Remélem sokan leszünk a POET-en akiknek a versével majd példálódzhat az utókor. Úgy kiokosodunk mi, hogy lepipáljuk majd őket :-)
Addig meg muszáj lesz velük példálódzni, hiszen ők már bizonyítottak.:-) Szeretettel ölellek !
SemperAugustus2012. szeptember 17. 10:56
''barátságok attól maradnak''
az elmúlt pár nap történéseit figyelembe véve és a mai leveleket elolvasva, vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy barátomnak nevezhetek-e olyan embereket, akiket eddig becsültem.
Pera762012. szeptember 17. 10:54
Góbékám, Ady, s Petőfi nem éppen ma alkotott. Az idézett nem gyermekvers, de nem ma született. (Ady amúgy nagy kedvencem...)
''Mondjuk ki nyíltan, a rossz értelmetlen és értelmezhetetlen versen semmilyen rím nem segít, még az sem, ha szabad versnek tituláljuk.'' Ez igaz. De a sok ragrím egy jó verset is lefokozhat.
Pera762012. szeptember 17. 10:51
Imre: :)
Így valahogy.
Mindazonáltal remélem, a véleménycserék csupán okos eszmecserék, amik határozott fejlődésekre szolgálhatnak sokunknak, s barátságok attól maradnak.
:)
M.Laurens2012. szeptember 17. 10:50
Pera76!
Igen ez valóban gyakori érv, de - A nemzeti dal - nem gyermekvers és ott is tudatosan van használva . De ha Ady Endrét nézed akkor nála is megtalálod (Ady Endre: Krónikás ének 1918-ból) és hidd el kérlek, hogy ugyan annyi példa van , mint ellenpélda.
-
Hogy magamat ismételjem: Nem tudok egyetérteni azzal sem, hogy a ragrímek, vagy más néven toldalékmorfémák egy verset vagy annak értékét lerontanák. Mondjuk ki nyíltan, a rossz értelmetlen és értelmezhetetlen versen semmilyen rím nem segít, még az sem, ha szabad versnek tituláljuk.
Törölt tag2012. szeptember 17. 10:48
Törölt hozzászólás.
Pera762012. szeptember 17. 10:44
Nem kerülte el. Olvastam.
Petőfink ma is költő. De nem éppen ma alkotott...
Nem kerülhetőek el a ragrímek egészen, mert ahogy te is mondod: ''Az élet... nem csak fekete és fehér.'' Gyermekversekben viszonylag több fordul(hat) elő, ez érthető is. De ha egy vers csak azokból áll, ez engem irritál. :)
M.Laurens2012. szeptember 17. 10:41
SemperAugustus!
Van neked nagy-nagy igazságod,... de a szöveg és az idézetek is a jelenlegi „Nemzeti alaptanterv – 2012 '' -ből vannak átvéve, nehogy az avittság vádjába botoljak. :))
Törölt tag2012. szeptember 17. 10:38
Törölt hozzászólás.
Pera762012. szeptember 17. 10:37
Weöres Sándor gyermekversei Versek. S nemcsak. Ahogyan ő játszik a ritmusokkal, a verslábakkal, rímekkel, az maga a csoda.
A gyermekversekben viszont eleve több ragrím van...
M.Laurens2012. szeptember 17. 10:36
Pera76!
Talán elkerülte a figyelmedet, hogy a szöveg a '' „Nemzeti alaptanterv – 2012 '' évfolyam hivatalos oktatási anyaga. Ennél aktuálisabb nem nagyon van. Valamint felhívom a figyelmedet a ''ragrím'' címszó alatt olvasható második mondat jelentésére.
-
''valljam be, nekem értéktelenebb egy mű, ha ezekből sokat találok egy csukába. '' Erre csak azt tudom válaszolni, hogy a - - Nemzeti dal - refrénszerűen használja.
-
Magánvéleményem az, hogy a nagyon kategorikus elutasítások mindig magukban hordozzák az ítélethozó tárgyi tévedéseit. :-)
Az élet egyrészt nem habos-torta, másrészt nem csak fekete és fehér. (persze lehet ,hogy tévedek, hisz az is belefér a színskálába)
SemperAugustus2012. szeptember 17. 10:32
ami engem illet, teljes mértékben egyetértek, csak egy kicsit már sok a Nyírő József idézet. Szerintem lehet jól is használni a ragrímeket és lehet rosszul is, ez nyilvánvaló. A fórumban valóban az volt a gond, hogy nem mindenkinek tetszett a vers és csak a ragrímre lehetett fogni, hogy miért nem kéne kiemelni. Viszont másnak tetszett és kiemelte.
Pera762012. szeptember 17. 10:32
http://www.poet.hu/vers/95770#hozzaszola sok
Íme egy jó példa arra, hogy a klasszikus verselés mai szóhasználattal, és remek rímekkel is él.
M.Laurens2012. szeptember 17. 10:25
Kedves Dellamama!
A ragrímek nélkül szegényebbek lennénk olyan alkotásokkal mint: Petőfi Sándor: Nemzeti dal (A magyarok istenére /
Esküszünk, / Esküszünk, / hogy rabok tovább / Nem leszünk!).
Szép példája a fentebb leírtaknak.
Ugyan ilyen jó példa Veöres Sándor: A tündér ( Bóbita, Bóbita táncol, / Körben az angyalok ülnek,/ Béka-hadak fuvoláznak,/Sáska-hadak hegedülnek.).
Tehát egy vers eszközévé is válhat a ragrím, hiszen a A toldalékok ismétlődése itt is a szótöveket hangsúlyozza. Szinte nincs is olyan jelentősebb magyar költő, aki ne élt volna ezzel az eszközzel. Egy vers minőségének és a költő tehetségének nem lehet (szerintem) mércéje a ragrímek száma.Ez merő ostobaság, hiszen a szóvégi toldalék egyedi nyelvi sajátosság .
( az angolban például ismeretlen )
Pera762012. szeptember 17. 09:58
Jav. faluban :)
Pera762012. szeptember 17. 09:57
Gondolkoztam ezerrel, mit válaszoljak, hogy.
Élő példa kéne. A fent idézett költők, írók mind megállják a helyüket. Ma is. Nem kétlem. De az ő költészetük, irodalmi munkásságuk akkor olyan volt. Ma már azért ennél több kell. És ez minden művészet területén megvan. Változik minden aktualitása...
Hétköznapi példával éljek: képzeld el, ha felöltöznék koncnannyóm ruháiba, az ő szókincsével, ismereteivel elindulnék itt a faluba ma, s nem valami nagy városban, hanem itt. Mit váltanék ki az emberekből? Tudnék-e igazodni? :)
Nem szükséges trendizni, sem az árral sodródni, mert besablonosodunk, de mindenkinek fontos, hogy találja meg saját magát. És mindezt úgy tegye, hogyha kilóg a sorból, akkor felfelé ''álljon''. :)
Nem lehet teljesen kiküszöbölni a ragrímeket, mert nem. De amennyire lehet: mellőzendőek.
Könnyebb verset írni velük, de... valljam be, nekem értéktelenebb egy mű, ha ezekből sokat találok egy csukába.
Legyen egy akármilyen vers pl. csak ilyen rímekkel: beszélünk, félünk, zenélünk, stb. Ez a fülemnek nem igen tetszetős...
skary2012. szeptember 17. 05:26
:)
Dellamama2012. szeptember 17. 05:01
Igazán érdekel engem is e téma, bár mint nagyon kis amatőröcske csak szolidan jegyezném meg, ha egy mondanivalót csak úgy tud versben elmondani az írója, hogy ne legyen benne ragrím, az már erőlködés, hogy megfeleljen az elvárának.Az ihlet, a gondolat spontán jön, ha nem akkor az már egy megszerkesztett írás.
Maria
Ernest2012. szeptember 17. 03:15
Köszönöm, hogy idetetted!
Egyetértek veled, mint ahogyan a fórum témában is a kiemelt versajánlónál 2-3 napja... csak oda én már nem írok, fölöslegesnek látom.
Az a helyzet, X-nél a szálkát keresik a gerendában, Y-nál a lócitrom is ok... ;)
Őrni
M.Laurens2012. szeptember 17. 00:52
dreaming58!
Sajnos sokan képtelenek kizökkenni abból a szellemi kátyúból, ahol valakik valahol beléjük verték, hogy a ragrím az ördögtől való cselekedet.
''A toldalékok ismétlődése felhívja a figyelmet a velük
összekapcsolt szótövekre is. Versben ilyenkor ragrímekről beszélünk...'' Ez a kulcsmondat , és szó sincs benne arról, hogy ez hiba vagy kerülendő.
---
animka kedves!
Mi itt műkedvelő amatőr költők vagyunk. Bizonyos dolgok ismeretének megkövetelése ugyan olyan balgaság, mint a kotta ismeretének megkövetelése egy bennszülött sámántól. Te írj csak továbbra is a szívedből !
---
Kedves Berbori !
Köszönöm szépen, hogy értékelted a kis írásomat. Teljesen egyetértünk abban, hogy a formák ( főleg ha hibás felfogáson alapszanak) mindenáron való megkövetelése, legfeljebb katonák nevelésére jó, de nem pótolja a tehetséget és belső érzéket.
animka2012. szeptember 17. 00:09
Muszáj lesz megtanulni .Nem értem hogyan van bátorságom megírni valamit ha nem tanultam meg verset írni?
Én csak írok..néha oda figyelek,hogy valami rím legyen benne,csak a téma izgat.De ezek szerint nem elég.
Pedig jó a versírás. Pár sorban leírom azt amit novellában oldalakon.:(
Berbori22012. szeptember 16. 21:39
Azt gondolom; a ragrím nem üldözendő, de jellemzően a könnyebb út.
Ahogy -szerintem- az un. szabad vers is, hiszen levesz egy rakás kötöttséget.
Elfogadva közben, hogy gyönyörű szabad versek születnek.
És kiemelve; nem attól jó, ha ''szabad'', hanem mert jól megírt.
Ezt a gondolatot követve pedig;
van, aki olvashatatlan szonettet ír, és hiába rímel minden sora, az egész nem ér fabatkát sem.
Szóval; nem a formán múlik, hanem a tartalmon. Amin nagyot emelhet a forma. De; leginkább a tehetség.
Jó, hogy mindezeket összeszedted; igazán hasznos.
Köszönettel
Berbori
Andicsek2012. szeptember 16. 20:55
Köszönöm,még visszatérek és újra olvasom!
Baráti üdvözlettel:Andi
dreaming582012. szeptember 16. 20:46
Szia Miklós!
Örülök, hogy ''ide vezettél''! (a fórumból jöttem)
Érdekes (s főképp érdemes) volt elolvasni :)
Nekem másik portálon utasítottak már el versemet a ragrímek miatt, pedig az csak egy rímpár volt - egyébként igyekszem kerülni ezt...