EGY ÁRNYÉK TÁNCOL...

M.Laurens•  2014. január 25. 11:41

M. Laurens

    EGY ÁRNYÉK TÁNCOL... 


Egy árnyék táncol a falamon.

Fény szülte, testetlen nőalak;

kopott lelkem szüleménye Ő,

akár e málladozó falak.

 

Penészlő tégláimon lejti

csalóka reménytáncát a fény.

Vajon miért épp nekem táncol?

Mondd hát; miért jött elém e lény?

 

Késői már a lassú tánc is:

a remény, immár rég elveszett.

Mondd miért e csalóka látszat,

s miért csak árnyék, a fény helyett?


Egy árnyék táncol a falamon.

Fény szülte testetlen nőalak;

végső reményem szüleménye,

mint e kérdésekből szőtt szavak. 

 

( Pest-Buda 2014. január 25. ) 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

rozsika532014. február 2. 17:37

Kedves Miklós...mint minden versed ez is remek.Gratulálok.

Mygan2014. január 27. 23:11

:)

tengerszem2014. január 26. 08:56

Nagyon tetszik!
Gabi

Törölt tag2014. január 25. 15:59

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. január 25. 15:56

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. január 25. 14:33

Törölt hozzászólás.

bakonyiili2014. január 25. 13:29

Kedves Miklós!
Különleges szép gondolatok, a múlt csalóka érzete vetíti eléd, de néha az emlékekben is meg kell találni a fényt!
Nagyon szépen írtad, szeretettel olvastam: Ili

BakosErika2014. január 25. 13:02

Nagyon jó lett, kedves Lélektársam!
Jól láttattad a képet.
Gratulálok. :)

Mygan2014. január 25. 12:48

:)

baramara2014. január 25. 12:09

Ahol árnyék van, ott fény is! Arra figyelj! :) A fény is tud táncolni...
Tetszett a versed, Miklós!