CSEPEREG

M.Laurens•  2014. szeptember 23. 13:11

M. Laurens:

CSEPEREG

 

Csepereg az eső, 

csepp követ cseppet, 

nyirkos délutánon; 

a napsugár is senyved 

 

Kalapom le húzom, 

arcomra eső csorran, 

útszéli pocsolyában 

kutya nyüszít torzan.  

Nyirkos falak mögött 

fáradt szemek lesnek. 

Senki nem nyit rájuk, 

Ők mégis reménykednek. 

 

Apró patakok folynak 

kanyargón, utat keresve, 

vízcseppek rajzolnak 

a mocskos ablaküvegre. 

Rajzolják a sorsot,

kuszán keresve kiutat:

hasztalan kanyargásukon,

már senki sem mulat.


Fakón színtelen a világ, 

csak csepereg csendben. 

A színeket siratják  

ott fenn: a fellegekben.

 

 

(újraköltve: Pest-Buda 2014. Szeptember 23.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Ametisz2014. szeptember 24. 09:01

Fantasztikus a dallamvilága!...bár az esőnek sajna van ilyen szomorú képe, de Nálam az éltető cseppjei motoszkálnak a gondolataimban, még akkor is ha néha bőrig ázom! :)

Törölt tag2014. szeptember 23. 21:58

Törölt hozzászólás.

estvanbalog2014. szeptember 23. 17:00

Drága Miklós...színezd hát újra eb ura fakó...a víz mindig furcsa...

Versed tanulsága...az eső vizes...és felülről lefele jön...mint a sorscsapás.

Szépen megírtad...gratulálok miközben fellegekben g- ázok.

Kandabula2014. szeptember 23. 16:04

Szomorú vers. Amióta olvastam, mindig ez ugrik be: csepereg a csend. Egyszer megírom. Valahogy így:

A bálnak vége, lassan elül zaja
a csend végre cseperegni kezd.

Csak el ne felejtsem...

designo2014. szeptember 23. 15:32

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.