Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?
M.Laurens• 2018. június 11. 10:58
M. Laurens
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS?
Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozom, egy számomra merőben idegen jelenséggel,
amit mi gyermekkorunkban így definiáltunk: „Az öndicséret büdös”. Persze azóta sok víz lefolyt
a Dunán, és volt egy rendszer és szemléletváltás is, ami az ilyen begyepesedett agyú vén hülyék
többségének már meghaladja a felfogóképességét. Ma már nem szégyen, ha valaki sztárolja magát,
sőt a munkaerő piacon kimondott előny, ha valaki azt állítja magáról, hogy mindenhez ért.
Az öntömjénezés már rendszer szinten is polgárjogot nyert. Szerénység? Ugyan már!
Persze az önbecsülés értékes dolog, feltéve, ha reális és egészséges, mások általi is elfogadható
önértékelésen alapszik. Alkotó emberek esetén ez igen fontos, mert egyfajta önkontroll nélküli
versenyhelyzetet szül, amihez már partner sem kell, sőt az olvasó vagy néző, esetleg hallgató
megléte kimondottan zavaróvá válik, mert gátja az önkifejezésnek.
Elképzeltem, ahogy egy ilyen szerző megszervez egy előadói estet a saját verseiből. Természetesen
meghívja önmagát mint vendég, és jegyeket vesz mint saját maga közönsége. A bemutató estéjén
izgalomban van, hogy tetszeni fog-e majd önmagának. Majd felhúzza a függönyt és kilép
a színpadra. Körbe néz, és ott látja önmagát a széksorokban. Pillanatnyi csend és elhangzik az első
vers. Ön-tapsorkán és ön-ujjongás követi. Ezután lemegy a sorok közé kezet fogni önmagával, és
a színpadra dobálja az előzőleg önmagának vásárolt csokrokat, majd visszamegy a színpadra, és
önmagának csókokat dobálva a széksorok felé, nagy hajlongások közepette összeszedi a csokrokat.
Közvetlen ezután rövidke önméltatás, majd kiosztja önmagának a József Attila díjat, amit átvesz
önmagától. Óriási taps és önováció (magnóról) és függöny…
Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a vízió normális, akkor megadom magam, és veszek egy
gumiszobát gumidominókkal és elrugózok rajta a büdös francaba. Szóval marad a kérdés:
„Az öndicséret büdös?”. És ha igen, akkor milyen orr az, amelyik képes ezt elviselni kritika nélkül?
Mert az enyémet már bedugtam vattával!
Budatétény 2018. június. 11.
petruchio2018. július 4. 20:26
terjed a bűz, kell a tampon
anci-ani2018. július 4. 20:21
A szólás örök érvényű kedves Miklós!
Aki nem érzi az csak szagolja, tartsa meg magának,
de másra ne tuszkolja.... :)))
M.Laurens2018. június 16. 10:59
Kedves szerzőtársaim: @Mikijozsa: @WhiteWolf: @LIne: @Törölt tag: @kevelin: @Rozella: @Bugatti350: @Pflugerfefi: @marcsa: @babumargareta01: @Gaborovics: @Maria_HS: @Perzsi.: @anci-ani: @gosivali: Köszönet az olvasásért és a hozzászólásokért.
-
@gosivali: Drága Vali, milyen nehéz is a magyar nyelv: Kezembe nyomták és azóta a kezemben van. 😊
Mikijozsa2018. június 15. 10:44
az ember más szemében a szálkát a magáéban a gerendát sem veszi észre, ja
gosivali2018. június 15. 10:03
Csak egyetlen apró példa... Valaki így fejezte ki örömét, saját könyve megjelenésekor: "MEGÉRKEZETT! ITT VAN!
A kezembe tartom ezt a csodát a KÖNYVET!" - fotót is mellékelve a tényleg nagyszerű eseményről, ami történhet velünk.
De hol is tartja a - szerinte - "csodát...? Kezembe? Alapból súlyos helyesírási hiba. Alsó tagozatos nyelvtan: hol kérdésre ban-ben, hova kérdésre ba-be a helyes ragozású válasz. Hogy csoda-e...? Olvastam már a szerzőtől... - inkább nincs véleményem. Hát, ennyit a csodákról és az öndicséretről.
anci-ani2018. június 14. 22:31
Hát annak bűzét itt is érzeni!!!! :))))
Nem normális dolog az öndicséret, nagyon helyes a jól ismert mondás!!!
Zsuzsa03022018. június 13. 09:39
Találó...humoros.....elgondolkodtató....
Üdvözlettel : Zsuzsa
Perzsi.2018. június 12. 14:39
Humor kategória, ám találó. Vattával betömött orrot elképzeltem, de kérek róla képet! :-)
Maria_HS2018. június 12. 09:59
Kedves Miklós!
Szívesen végignézném ezt a bemutatót, a szereposztást is vállalva, mert én azoknak adnám a főszerepet akik "nagynak" gondolják magukat... s nem hajlandók meghallani, elolvasni egy másik ember üzenetét...lehet, hogy büdös az öndicséret, de ugyan azt a bűzt árasztja akkor is, ha egy olyantól származik akit vala talán egyszer- kétszer elismertek, esetleg saját pénzén kiadott egy- két könyvet s most olyan stílust enged meg magának, amitől nem csak a bűz árad. Egyszóval minden oknak van okozója. Ha volna... kicsik s nagyok közt, némi tisztelet, talán nem dicsérné senki önmagát, de azt tartom szomorúnak, hogy olyan nagyon eluralkodott az ÉNKÉP, hogy őszintén már nem tudunk örülni a másik sikerének. Hálával tartozom azoknak akik nekem néhány sorban megírják a véleményüket, s szeretném kiemelni, hogy nem dicsérem a verseimet, de meg- meg említem, hogy hol jelentem meg nem dicsekvés csupán az öröm vezényel, mert egy vagyok a kicsik között nem író csak írogató: Szeretettel olvastalak: Maria
Gaborovics2018. június 12. 09:03
Kedves Miklós!
A véleményed tökéletesen megegyezik az enyémmel. Engem leginkább az zavar, ha olyan valaki dicséri önmagát, aki ezt nem feltétlenül érdemli meg.
Én is kíváncsi voltam rá, hogy egy szakértő hogyan látja a verseimet. Ezért az egyik egyetem irodalmi tanszékének egyik elismert irodalomtudósához elküldtem a verseimet, hogy mondjon róluk őszinte véleményt. Az egy dolog, hogy az ismerőseimnek tetszenek a versek, de egy független, és szakértő ember véleményére sokat kell adni. Igaz, hogy csupa jót mondott a verseimről, de adott több jótanácsot is, hogy mikre figyeljek oda, és ne ragadjak le egyetlen formánál, és igaza van, mert a legjobb verseim is hasonló formájúak, üteműek. Épp ezért soha nem mondhatjuk azt magunkról, hogy mi vagyunk költők legnemesebbje, mert mindig van hová fejlődni.
Én is sokszor éreztem azt az érzést, ami most téged zavar, Miklós. Úgy érzem, az utóbbi időben, vagy a múltban törtėnt valami, ami arra sarkallt, hogy megírd ezt az īrást. Engem is meghívtak már több irodalmi rendezvényre, ahol mai, kortárs költők különféle verseit adták elő. Az öndicséret, mint jelenség, ott is megjelent, miközben itt, a poet.hu-n ismerőseimtől, költőtársaimtól ezerszer különb verseket olvastam.
Az itt megjelent versekhez többen hozzászólunk, itt viszont az a jelenség fordul elő, hogy nem mindig vagyunk teljesen őszinték egy-egy vers értékelésénél, és agyba-főbe dicsérjük a nyilvánvalóan gyenge verseket is, csupán csak azért, mert nem merünk kritikus véleményt megfogalmazni, és nem akarjuk felrúgni a köztünk és költőtársaink közötti jo viszonyt. Én is beleestem ebbe a hibába, amikor egy általam figyelt költő nem túl jól sikerült versét olvastam. Épp ezért a véleményemet díszes papírba csomagoltam, hogy elvegyem a kritikus élét a dolognak, mert nem mertem kijelenteni, hogy az a vers borzasztóan rossz. Ez is megérne egy írást, fontolgatom is, hogy talán megírom.
Köszönö, Miklós, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, és ezzel elgondolkodtattál minket, hogy a dolgok mélyére lássunk.
Üdvözöllek!
Gabi
babumargareta012018. június 11. 16:55
Drága Miklós !
Nagyon egyetértek Veled ! Mindig az dicsekedik aki nem kéne !
Egyszer meg kellene várja a "a költő ",amig egy irodalomkritikus
megbirálja verseit és azután dicsekedjen:
"Ime egy újabb verseskötetem ,ami megjelent "!
A vers ,aki szereti ,nem dicsekvésre tartandó tárgy ,hanem az
észnek ,tehetségnek a lángja ! Igy kéne gondolkozni!
Hadd ,hogy dicsérjen meg az , aki ért hozzá.
Nagy szeretettel olvastam irásodat! Mint mindig tisztelettel gratulálok !
Babu
Mikijozsa2018. június 11. 15:07
@M.Laurens: :)
marcsa2018. június 11. 14:56
Kedves Miklós!
Szeretem az írásaidat. Határt kell húzni valóban. Egyébként úgy gondolom, hogy az álszerénység sokkal nagyobb probléma. Ha valaki ír, vállalja. utálom ha azt mondja, hogy "csak írogatok", "csak magamnak", "tudom, hogy nem jó". Ezektől a falra tudok mászni. Akkor mi a fenének posztolgatja? Nemrégiben letiltott egy általam költőnek tartott, de ő önmagát "csak" irogatónak tartó férfi, mert megírtam neki, hogy szerintem ne álszerénykedjen, mert jó. A nagyjaink között is akadnak, akiknek voltak "gyengécske" verseik a műremekek mellett. Az öntömjénezésről a versírásban pedig annyit, hogy ahhoz hogy a "vers eladhatóvá váljon", szükség van arra, hogy több fórumon megjelentesd. A vers ugyen nem termék, hanam szavak karátjaiba foglalt élmény, a költészet pedig a lélek érintésének eszköze, de hagynod kell, hogy megérintsenek és megérints. Alázattal szabad írni, de alázatoskodva nem lehet publikálni. Ez a saját véleményem és tapasztalatom. Sokáig tartott, de vállalom költőségem, íróságom, ahogy gondolom Te is.
Pflugerfefi2018. június 11. 14:01
Nem ok nélkül jöttek rá elődeink, hogy az "öndicséret büdös"
ezek szerint már ősidőkben is voltak " öntömjénezők"!
Viszont manapság a sztárpiruláktól szaporodnak!
Gratulálok Miklós!
Bugatti3502018. június 11. 13:41
:)) ... Ezért vannak a beugró helyettesítők... ők kivitelezik a megadottakat, de a főhősöknek jár babérkoszorú!:( A dicséret milyen szagot áraszt az ilyen esetben ?? :))
Rozella2018. június 11. 13:32
A "nagyok" gyakori sajátja, hogy ki sem látnak önmagukból...:)) ezért néha a 'kicsik' kénytelenek megmondani nekik, hogy milyenek is ők és a környezetük valójában...
kevelin2018. június 11. 12:37
Kedves Mr! Èn olyan szerèny vagyok hogy kezet csókoltam magamnak mert megèrdemlem a mai világban úgyanis e tulajdonság ritka
Törölt tag2018. június 11. 12:25
Törölt hozzászólás.
LIne2018. június 11. 12:24
Erős kritika,
de nekem is megfordult a fejemben hasonló gondolat.
Az önsztárolás olyan visszás.
WhiteWolf2018. június 11. 12:04
Minden szavaddal egyetértek!!!
M.Laurens2018. június 11. 11:35
@Mikijozsa: Ejnye Mikike, és ezt épp Mikikének írod? 😊
Mikijozsa2018. június 11. 11:07
nekem tetszene egy ilyen rendezvény, hajrá mikike, ne is törődj, sztár vagy s ez a lényeg... hallala, és megpuszilnám önmagam miért ne? :) hisz nem törvényellenes :)