AGYMENÉSEIM №2

 

M. Laurens

AGYMENÉSEIM №2

 

Belegondoltál már abba, hogy mekkora hülyeség, amikor azt

mondjuk: „Eldobom az agyamat”? Végül is ha megpróbálnánk sem

tudnánk róla, hogy sikerült-e avagy nem. Mert ugyebár, az agyunk

vagyunk mi magunk. Az ember nem dobálózik csak úgy a fejével,

mert az fáj! No nem repülés közben, hanem mikor koppan földet

éréskor. Ráadásul ha csak az agyunkkal hajigálózunk, akkor az nincs

is az eszünk tokjában, kvázi nem lát, nem hall semmit sem, és így nem

is tudja, hogy el van éppen dobódva. Már mikor kézbe vettük, azt sem

tudja. Az eszünk tokjába maradt szemeknek, már nincs is térlátása,

hova is pottyanhatott. Különben-is miféle térlátás az ami nem van.

Mert ugye a hősök tere, vagy a Vigadótér tér-látásához a szem

önmagában, agytalanul, mit sem ér. Ráadásul hogy találjuk úgy meg,

hogy igazándiból, fogalmunk sincs mit keresünk. Tehát elmondhassuk,

hogy az agyunkkal való hajigálódzás, úgy ahogy van hülyeség!

 

Budatétény 2026. január 21.