ÁBRÁNDJAIM

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

M. Laurens

ÁBRÁNDJAIM

Oly nagyszerű felhők fölött szállni,

S ábrándjaim angyalává válni.

Hogy viseljem e nagy angyalságot,

E hatalmas égi szabadságot?

Oly magányos lenn a földben lenni

Kísérteni sem ül mellém senki,

Hogy éljem meg e nagy némaságot,

Ezt a bezárt, setét, rút világot.

Ködbe vesznek köröttem az árnyak,

Nem suhognak már az angyal szárnyak.

Ábrándjaim elvesztek örökre,

Boldogságom lehullott a földre.

Budatétény 2020. Április 06.

( Czóbel Minka nyomán )