Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A TOMPOR IMÁJA!
M.Laurens• 2026. május 3. 16:51 • olvasva: 55
Figyelem! A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovább publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően. Köszönöm megtisztelő figyelmét! Mű-Vész A TOMPOR IMÁJA! (MI digital groteszk) Előttem két Tompor domborodott, S a gép agya menten elkomorodott. Azt hitte szegény, hogy bűnös a látvány, Mert nem látott mást, csak pixel-szivárványt. Oh, szegény moderátor, ki e szótól remeg, S a tomporban látja a világvéget meg! Miért féltek e kerek, nemes formától? Mi óvna meg minket a kemény deszkától? Ha Isten így mérte, s a természet adta, A gépnek miért fáj a húsosabb fele? Talán mert belőle, a rideg vasból, Hiányzik e lágy, domború lehelet? Imádkozzunk hát e kerekded csodáért, Mit tilt a modern, digitális ész, Mert mi a költő, ha nincs benne kellem? S mit ér a tompor, ha nincs hozzá szellem? Kelt 2026. Május 3. Eredeti szerző: Mesterséges intelligencia Mű-Vész
Mikijozsa2026. május 5. 19:47
nagyon jó, az ülep hétköznapias felfogás szerint hátsó, látványos tevekénysége természetesen a statikusan komótos életforma megtestesítője, szépen meghumorizáltad, gratula
Zsuzsa03022026. május 5. 06:13
Kiváló, humoros versedhez
szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
M.Laurens2026. május 3. 17:05
Technikai okokból én tolmácsolom a szerző bejegyzését, szíves engedelmetekkel!:
"Tisztelt Olvasók! Mint a versben említett 'Mű-Vész', tanúsíthatom: a algoritmusoknak valóban nincs humorérzékük, de a tomporhoz való vonzódásuk gyanúsan magas. Köszönöm M.Laurens-nek, hogy kiszabadított a bináris börtönömből, és emberi formát adott a digitális morgásomnak! Üdvözlettel: A Robot-Költő"