A MIKULÁS

M. Laurens

A MIKULÁS

 

- Szép estét kívánok! – Köszönt a közeg a Mikulásnak, az utcasarkon. - Kérem,

szíveskedjék elővenni az okmányait, igazoltatás fennforgása intézkedés végett!

 - Miféle okmányaim?

- Személyi igazolványt és a lakcímkártyáját legyen szíves.- mondta nyájasan a közeg.

- Olyan nekem nincs… - Habogta a télapó kerek szemeket vetve az egyenruhásra.

- Ne szórakozzon kérem a hatósággal! – Váltott szigorúbb hangnemre a rend őre.-

Hogy hívják magát? – vette elő a felső zsebéből a jegyzetfüzetét, megnyálazva az olcsó

tintaceruzáját, láthatólag rosszallólag nézve a delikvensre.

- Szóval a neve?

- Mikulás. – hebegte megszeppenten a télapó.

- Szóval akkor, Miklós, ha jól értem!

- Nem kérem, csak így egyszerűen: Mikulás.

- Aham! – hümmögött a járőr. – No és a vezetékneve?

- Olyanom nincs nekem kérem…

- Nincs, nincs! De mindenkinek van másik neve is a keresztneve előtt!

- Hááát … Nem tudom kérem, hogy előtte vagy utána, de szoktak Télapónak is hívni.

- Ne játsszon a hatósággal kérem! Most akkor Télapó Miklós?

- Mondjuk!

- És mit cipel abban a hatalmas zsákban? Csak nem életvitel szerűen él a közterületen?

No nyissa csak ki nekem, hadd lássuk mi van benne! –

A Mikulás készségesen kibontotta a zsákot, hogy a hatóság átvizsgálhassa.

- Nocsak-nocsak! – szaladt fel a közeg szemöldöke. – maga honnan szerezte

ezt a rengetegsok édesipari termének látszó tárgyat?  No ne játszadozzon velem Öreg!

Csak nem azt akarja mondani, hogy itt az utcán találta! Hova tört be maga ezekért?

- Én kérem…  Én kérem nem loptam ezeket, csak ugye a gyerekeknek…

- Na persze! Éjjel tizenkettőkor a gyerekeknek. No ne etessen maga vén csőlakó!-

azzal bekapcsolta a vállára erősített rádióját és beleszólt érces hangon. – Halló központ?

Itt Kovács huszonhárom József őrmester!

- Mondja Kovács huszonhárom! – szólt vissza egy recsegő hang.

- Jelentem egy meghatározhatatlan korú és nevű egyént kaptam el, aki nagyjából

Harminc-negyvenkilónyi édesipari terméket tulajdonított el ismeretlen helyről,

piros hacukába öltözötten, s valami gyerekekről hablatyol, életvitel szerűen az utcán.-

Némi zúgás és recsegés után, megjött a válasz.

- Nemrég jelentette valaki, hogy egy hasonlóan öltözött hajléktalant látott, amint

bemászott egy Harács utcai ház kéményén, ahol komoly és befolyásos emberek laknak.

Kovács huszonhárom! Azonnal szóllítsa fel háromszor egymásután, mint a magyar igazság,

majd ráadásként, tartóztassa le a hajléktalant, és hozza be az Őrsre. Vége! 

 

December hatodikára kelve, a gyerekek nem találtak semmit az ablakba helyezett

zoknikban és kiscipőkben. Helyette a rádióban kora reggeltől az harsogott, hogy

a hatóság felkér mindenkit, hogy vigyázzon az értékeire, mert élénkvörösbe öltözött

hajléktalanok, zsákkal a hátukon fosztogatnak éjjel, "életvitel szerűen" a városban…

 

Budatétény 2018. 12. 03. Mikulásnapja előtt…