Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A KOMOLY EMBER
M.Laurens• 2017. október 7. 19:51
Figyelem!
A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.
Köszönöm megtisztelő figyelmét!
Előszó: Sokan olyan fontosnak hiszik önmagukat, hogy közben elfelejtenek élni.
M. Laurens
A KOMOLY EMBER
Komoly embernek tartotta magát,
a mosolyt is száműzte arcáról,
az ábrándozás távol állt tőle,
elfoglalt volt: pusztán ön magától.
Mérlegelte mások minden szavát
és a humort, nem csakhogy nem űzte,
de semmiféle hasznát nem látva,
maga körül soha meg nem tűrte.
Apaként csecsemőt csiklandozni,
vagy nevettetni, sohasem szokott.
Ki tudja, netán kisded korában,
ujja helyett is, csak epét szopott.
Szerette a tényt, a pontosságot,
mások lazaságát meg nem tűrte,
a kabaréban arca sem rezdült:
röhögjön nekik az olcsó csürhe.
Komoly embernek tartotta magát
s némán ment el ebből a világból,
nem búcsúztatta el végül senki,
hisz elbúcsúzott rég: önmagától.
Budatétény 2017. október 7.
Törölt tag2017. október 20. 15:52
Törölt hozzászólás.
stapi2017. október 13. 19:12
Nem kellett a humor, felfalta a tumor... vagy valami afféle kórság.
Törölt tag2017. október 12. 09:50
Törölt hozzászólás.
anci-ani2017. október 12. 09:12
Remek vers! Az ilyen "komoly ember" leginkább a saját életét keseríti meg.
Nagyszerű versbe foglaltad ezt a tragikusan szomorú életvitelt.
Gratulálok szeretettel kedves Miklós.
Pflugerfefi2017. október 8. 08:51
Nagyszerű!
Mosoly nélkül, nagyon komor lenne a világ!
Remekül árázoltad a komoly( lehet, hogy erőltetett) karaktert!
Gratulálok!
dreaming582017. október 8. 08:21
Nagyon jó! ...és mennyien vannak így...nem ismerik a valódi világot. Csak azt hiszik hogy élnek - hiszen derű nélkül nem élet az élet!
Remekül ábrázoltad ezt az embertípust.
Gratulálok szeretettel!
merleg662017. október 7. 22:42
Kedves Miklós! Remek kép egy "kellemetlen" emberről...
Komoly embernek tartotta magát
s némán ment el ebből a világból,
nem búcsúztatta el végül senki,
hisz elbúcsúzott rég: önmagától.
Tetszett a versed.
ereri2017. október 7. 20:44
"de semmiféle hasznát nem látva,
maga körül soha meg nem tűrte."
Tartalmas és kifejező vers kedves Miklós. Vannak ilyen "sótlan emberek". Meggyőződésem , hogy mind a maguk, mind a környezetük életét tönkreteszik az ilyen viselkedéssel. Ha valaki soha nem tud felszabadultan örülni, mosolyogni, szituációkat és személyeket kiélvezni, - úgy hal meg, hogy soha nem is élt... Gratulálok hiteles és szép soraidhoz! Szeretettel, mély tisztelettel: E. E.
Mikijozsa2017. október 7. 20:23
erőltetett komolysága biztosan sok szenvedésnek volt melegágya. mindenesetre, szép megfigyelés