A HATALMAS SENKIHEZ

ELŐHANG: Valamilyen furcsa véletlen folytán közel hat évet töltött ez a vers a fiókomban.

Nincs semmi különös apropója, hogy közre adom, csupán úgy érzem kár lenne elfelednem,

ha már egyszer megírtam. Hogy más számára felejthető lesz-e, azt nem tudhatom...

M. Laurens

A HATALMAS SENKIHEZ!

Tersánszky Józsi Jenő: A zsarnokhoz című verse nyomán. 

Emberforma mint én, de már-már éteri.

Ámbár ki megerősíthetné, nem leli.

Főleg, hogy Ön mindenképp erre vágyna.

Így hiú ábránd s tévedés ez álma.

Kettőnk közt ekként nem látva egységet,

én most elemzem az egyenlőtlenséget.

Vagyis-hát azt, mire Ön rá sem talált,

előkaparom magából, saját magát.

Én nem a múlttal csalok, mint a bűvész,

bár így hazudni, önnek is kell némi ész.

Mondja, ki veszi be ezt a maszlagot?

Még a lovak is köpik a dohos zabot:

Szebb, fényesebb jövő, meg angyalkák álma,

néhánynak jó jelen, s majmok szája tátva.

Tegyük fel, hogy Önnek igaza lesz Uram!

A nagy csoda után továbbra, majd hogyan?

Hol lesz majd új ajtó, vagy baráti kilincs,

ha ígértek alól majd kilóg a nincs.

Lesz-e majd megbánás az Ön szemében,

ha haraggá s emlékké fakul az: "Éljen!"?

Mikor se otthon, se munka, csak pokol,

s Ön teli hassal épp ünnepel valahol.

Ünnepli a nincs mit, ami sohase volt,

sorra meglátogatja a dicső Sehol-t.

Habár a semmi, már Ön nélkül is halad,

hiába húzatott köré védőfalat.

S jól fest majd a fal képe a reklámba',

hiszen azt is a nagy semmiről csinálta.

S ha a nagy mutatvány mégiscsak sikerül,

és Ön a semmiből győztesként kikerül,

szobrot állít majd végtelen sok híve,

mert a semmiben, már valamire vitte.

S jövőjébe térve, min annyit ügyködött,

ott áll majd Semmije, a szobrai mögött.

(Pest-Buda 2013. július 23.)