A FEKETE BÁRÁNY

Figyelem! 

A blogban szereplő versek még nem nyerték el végleges és publikálásra kész állapotukat, ezért  tartalmuk változhat. A változásokat és az épp érvényes utolsó verziót a vers alatt lévő  dátum jelzi. Ezért tovbb publikálásra a főoldalon megjelent végleges verziókat használja, az ott leírt engedélyeknek megfelelően.

Köszönöm megtisztelő figyelmét! 

M. Laurens:

A FEKETE BÁRÁNY

(Homo sacra res homini.)

Birkanyáj téblábol a rét füvében,

Juhásza bajszán konyul már a mélabú,

Ott ballag egymagában kint a szélen,

A fekete bárány, mint élő vértanú.

A többség, a kolomphangtól bódultan

Bambán bégetve, birkaként vigyorog. Sőt!

Némely szerelem után epekedve,

Bundája nélkül látja már a birka nőt.

Kalapon divatjamúlt kócsagforgó,

Fű rágva tekinget nyugatra sok golyhó,

És tompa agyával, bárgyún bólogat.

A fekete bárány távol maradva,

Némán áll, hazájától is elszakadva:

Nem béget, nem kerget többé álmokat.

Pest-Buda 2015. szeptember 18.