A BÉKÁKNAK VEZÉRE (fabula)

M. Laurens 

A BÉKÁKNAK VEZÉRE

(Variáció: Ezopusz nyomán elkövetve)

Az embernek, bármily jól is legyen dolga,

Elunja, s hiszi, másképp még jobb volna.

Ekként lett a békáknak az egyenlőség nyűg,

A demokratikus brekegés káros tételük.

 

Össze vartyogták hát a béka-népgyületet

Senki sohasem látott még ily őrületet.

„Vezér kell minékünk!” Így a határozat,

S a vastaps túllépet minden határokat.

 

Az egekig érő kuruttyra felébredt az Isten,

És nagyot nevetett, ez őrületen itt lenn.

„Óh, ti ostoba békák! Vezér kell tinéktek?

Nesztek, itt van egy, fogjátok s vigyétek!”

 

Szólott a Teremtő nékik, nevetve legott,

s ledoba a béka-tóba, egy fafejű botot

Lett is menten, ének, tánc s lakoma,

A fafejű bot bezzeg, nem mozdult sehova.

 

Ez nagy sértés volt, észre is vevék:

A fafejű bizonyára megjátssza az eszét!

A büszke békanépség nem nyughatik ebbe,

Mondják is az Úrnak: „Jól rá lettünk szedve!”

 

Követeleik az Úrtól: ”Más vezér kell nekünk,

Ki vasmarokkal mondja, mit és hogyan tegyünk!”

Kacag a teremtő, most akkor mit tegyen?

Döntöttem mondá: "Vezéretek, a gólya legyen.”

 

„Végre egy igaz Vezér!” – Véli a béka sereg,

S a gólya beiktatási beszéde, az azonnali kelep.

Végül a vezér méltóságteljesen ellépdel,

A békák rajongása, az egekig ér fel.

 

Eljő a kihallgatás napja, a nagy mérlegeléssel,

Béka érdemekre való illő kitüntetéssel.

S sűrű sorokban toporogva vár a boldog békafalka,

Míg a vezér híveit, érdemei szerint, mind befalja.

*

S mi is lenne ebből a tanulság mára?

Vágyaival csak oda jut a legtöbb balga,

Hogy bekerül valamely „Vezér-Gólya" hasba.

 

Budatétény 2022 szept. 28