Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem
MKKlara• 2017. augusztus 16. 23:30
Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!
MKKlara2017. augusztus 17. 11:57
@Rozella: Egyetértek és nagyon köszönöm!!! :)
MKKlara2017. augusztus 17. 11:26
@skary: :)
Rozella2017. augusztus 17. 10:28
@colomanusparvus: A verset Hamvas Béla írta.
Szerintem bölcsesség van benne, sokkal mélyebb értelmű, mint ahogy első olvasásra látszik. Ő sem akart mást, mint amit mi szeretnénk, egy kicsit jobbá tenni a világot, kezdve saját magunkon...
"Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!"
Törölt hozzászólás2017. augusztus 17. 09:40
Ezt a hozzászólást a szabályzat megsértése miatt törölték a Poet moderátorai.
A törlés oka: Tilos a piszkálódó, szándékosan egy vagy több személy idegesítése céljából írt hozzászólások elhelyezése.
skary2017. augusztus 17. 06:34
aha