Klára kedvencei

"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

/​ ​Wass Albert​ ​/

"Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd."

/ Paulo Coelho /

„Nem az a gazdag ember, akinek mindene meg van. Az a gazdag ember, akinek vannak álmai, amiket valóra akar váltani, céljai melyeket el kell érnie, érzelmei melyeket ki mer mutatni.”

/ Ismeretlen szerző /

Igy lehetsz igazán boldog az életben...

“A tanulópénz szükséges ahhoz, hogy az ember kinyissa a szemét. Az is tanulóidő, amikor elkezdesz látni, felismered, hogy mit teszel önmagaddal, mégsem változtatsz semmin sem. Ilyenkor már nem mondhatod el azt, hogy az eltolt életedért a másik a felelős, hiszen te hagyod, hogy kapcát csináljanak belőled. Ha eddig fájt az életed, ezek után fájdalom lesz a köbön. Tehát a súlyosabb fájdalom súlyosabb betegségeket generálhat, a súlyosabb betegségek meg gyors megdöglést, a tudatos döglődés után. Vagyis az az ember, aki tudja, ám a felismerteken mégsem változtat, sokkal előbb fog meghalni, mint kéne. Ez törvényszerűség.

Minél több kompenzációs eszköz (zabálás, nyugtatók, sok munka, vásárlás, drogok, alkohol, szerencsejáték, internet, pénz) van a birtokodban, annál hosszabb időt fogsz eltölteni a mocsárban – mert így több feszültséglevezető eszközzel tudsz port hinteni a saját szemedbe.

Élj úgy, ahogy szeretnél, ahogy jól érzed magad, és ahogy a saját értékrended diktálja! Hagyd, hogy átjárjon téged a jó kis belső érzés! És legyen persze emellett egészség, szeretet! A többi meg majd úgyis kialakul.”

​/ ​Dr.Csernus Imre​ /​

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk...

“Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.

Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.

Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését.

Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a Véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket a barátság láthatatlan szövedékével. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.”

Forrás: Varázslat