Klára kedvencei
GondolatokKőváry Anett: Amikor megérted
Kőváry Anett: Amikor megérted
amikor már pontosan tudod, hogy a kávét hogyan szereted, amikor már finomnak találod a Chanel parfümödet,amikor már nem azt veszed fel, ami jól áll, hanem azt, amiben jól érzed magad, amikor nem bánod, hogy a homok a hajadba ragad,
amikor nem a ráncaidat számolod, hanem az emlékeidet, amikor már nem akarod minden áron elmondani a véleményedet,
amikor már nem ragaszkodsz az igazadhoz, de annál jobban a mai naphoz,
amikor arcpír nélkül tudod azt mondani: tévedtem, amikor már ébresztőóra nélkül kelsz fel időben,
amikor lelkifurdalás nélkül tudsz nemet mondani, amikor nem félsz néha kicsit elrontani,
amikor már tudod, melyik a te frizurád, amikor már mered vörösre rúzsozni a szád,
amikor élvezni kezded a vörösbor zamatát, amikor a tükörképed visszakacsint rád,
amikor nyugodtan kiállsz magadért, amikor jobban érdekel a meddig, mint a miért,
amikor megcsináltatod az első hitelkártyádat, amikor már nem dühít, ha valaki megvárat,
amikor készen állsz rá, hogy kutyád legyen, amikor nem a felt, hanem a fentet látod a hegyen,
amikor el mered hagyni a reggeli ágyazást, amikor megpróbálod az otthoni gyantázást,
amikor megérted a barátság lényegét, amikor nem vágyod már a megszokás kényelmét,
amikor azt tudod mondani, sajnálom, amikor nem számít, hány gyertya van a tortádon,
amikor magad elé tudsz engedni másokat a sorban, amikor nem pánikolsz már, ha valami nem úgy van,
amikor inkább utazol, mint cipőt veszel, amikor vackok helyett egészségeset eszel,
amikor mersz és tudsz is lemondani, amikor higgadtan kezdesz mindent megoldani,
amikor már nem zavar, hogy hamisan énekelsz, amikor élvezed azt is, hogy bal lábbal kelsz,
amikor túl vagy pár elrontott fogadáson, amikor már nem kattogsz szakításon,
amikor elengeded a ragaszkodást, amikor nem gond tervezni valami mást,
amikor nem hajt már a forradalmár véred, amikor tudod, hogy csak akkor lesz, ha kéred,
amikor Pilinszky verseit már máshogy olvasod, amikor kicsit azért zavar, hogy lepattant a lakkod, amikor nem félsz már a csoportos díjbeszedéstől, vagy az egyedül töltött estétől,
amikor eltévedni többé nem fáj, amikor elvarázsol a véletlen táj,
amikor majd’ negyvenévesen tanulsz meg kézen állni, amikor azt is elhiszed, hogy tudsz a vízen járni
amikor nem szégyellsz valamit nem tudni, amikor nem akarsz többé okoskodni,
amikor mosolyogsz csak, ha valaki kinevet, amikor mindennél büszkébben mondod ki a neved, amikor felvállalod minden mániádat, amikor tudod már, hogy hogy mondd el az imádat,
amikor lassan megérted az egész létezést, amikor már élével felfelé tárolod a kést,
amikor szelektíven gyűjtöd a szemetet, és nem rémiszt meg többé a szeretet,
amikor látod meghalni az anyádat, amikor hátrahagyod a szülői házat,
amikor tudod, hogy anyád már nem fog neked főzni, amikor tudod, hogy most bizony fel kell nőni, amikor a gyerekkorod egy agyonnézett VHS-en hagyod, amikor időnként bekapja a magnó a szalagot,
amikor már nem fáj, hogy mindenki elhagyott, amikor a húsodban élsz meg minden pillanatot,
amikor többé nem sietsz már sehova, amikor megérzed, hogy lelassulni maga a csoda,
amikor felfogod, hogy többé nincs mitől félned,
akkor érted majd meg, hogy te magad vagy az élet.
Goethe: Távolság és...
"Oly embert ismerni, kivel a távolság és a kimondatlan gondolatok ellenére is úgy érzed, megértitek egymást - e földet ez virágoskertté változtatja."
Johann Wolfgang von Goethe
Ne várj.... Èlj!
"Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”
Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül
A mai nap...
"A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napjain, az talán épp a mai naptól függ.”
/ Ernest Hemingway /
...egy feladata...
"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."
/ Wass Albert /