Cinke vers

Ablakomhoz repült a cinege madár,
kopogtatott kis csőrével,
- újra itt van már.
Tavasz óta nem láttam
a kicsi madarat,
almafáink lombja között
töltötte a nyarat.
Talált hernyót, szöcskét, 
pókot, önellátó lett,
tojásait kiköltötte,
- büszke mama lett.
Az őszi szél már elfújta
a faleveleket,
Jaj! a sok-sok hernyó, szöcske,
mind-mind oda lett.
Terülj-terülj asztalka most
ablakpárkányom,
ide-oda röpköd, s ugrik,
sok kis menzásom.
Jóllakottan elrepülnek
a gyümölcsfa ágra,
ha éhesek, visszatérnek
az ingyen konyhára.
Így telik el minden évben
a zord, hideg tél,
- tavasszal a cinkéimnek,
mindig lába kél.