Mese blogom
Nyuszi vers ( Emiliának )
Nyíló virágok ellepik,a zöldellő réteket,nyúlanyó már készülődik,tojásokat fest Neked.
Siet nagyon, sok a dolga,ecsetje jár fel, s alá,keze nyomán szaporodika sok, sok piros tojás.
Kosarába pakolgatja,
kora reggel elindul,mikor felkel Emilia- piros tojás már gurul.
Elmentem a folyóhoz.... / láncmondóka /
Kockás esernyő
Eltűnt a napocska
sír a kicsi felhő,előkerül gyorsan,a kockás esernyő.
Kockás esernyőide-oda billeg,sűrűn hullanak ráaz esőcsepp könnyek.
Megjött a napocska,sajnálja a felhőt,szárítgatni könnyeit,küldi a lágy szellőt.
Kockás esernyőide-oda libeg,elfújta a szellő,távolból integet.
Hóvirág /tavasz/
Hópaplana alól,
Hóvirág kukucskál,
oly sokat szundikált,
napfényre vágyik már.
Kitekintett jobbra,
tekingetett balra,
a napocskát bizony,
sehonnan sem látja.
Bújócskázóst játszik,
egy bárányfelhővel,
de kikukkant mögüle,
s vidáman integet.
Szervusz Hóvirág!
Örülök, hogy látlak,
meleg sugarammal,
mindjárt simogatlak.
Térül, fordul a napocska
játékát abba hagyja,
elindul a Hóvirághoz,
hogy megcirókálja.
Cinke vers
Ablakomhoz repült a cinege madár,
kopogtatott kis csőrével,
- újra itt van már.
Tavasz óta nem láttam
a kicsi madarat,
almafáink lombja között
töltötte a nyarat.
Talált hernyót, szöcskét,
pókot, önellátó lett,
tojásait kiköltötte,
- büszke mama lett.
Az őszi szél már elfújta
a faleveleket,
Jaj! a sok-sok hernyó, szöcske,
mind-mind oda lett.
Terülj-terülj asztalka most
ablakpárkányom,
ide-oda röpköd, s ugrik,
sok kis menzásom.
Jóllakottan elrepülnek
a gyümölcsfa ágra,
ha éhesek, visszatérnek
az ingyen konyhára.
Így telik el minden évben
a zord, hideg tél,
- tavasszal a cinkéimnek,
mindig lába kél.