Mese blogom

M.J.Kata•  2019. április 7. 22:10

Nyuszi vers ( Emiliának )




Nyíló virágok ellepik,

a zöldellő réteket,

nyúlanyó már készülődik,

tojásokat fest Neked.


Siet nagyon, sok a dolga,

ecsetje jár fel, s alá,

keze nyomán szaporodik

a sok, sok piros tojás.


Kosarába pakolgatja,

kora reggel elindul,

mikor felkel Emilia

- piros tojás már gurul.

M.J.Kata•  2018. április 22. 21:03

Elmentem a folyóhoz.... / láncmondóka /


Elmentem a folyóhoz.

Fűzfaágat szedni.

Minek az a fűzfaág?

Kiskosarat kötni.

Minek az a kiskosár?

Füvet gyűjtögetni.

Minek az a füvecske?

Nyuszit etetgetni.

Hol lakik a nyuszika?

Egy hatalmas dobozban.

Ki a nyuszi gazdája?

Bendegúznak hívják.

Jó gazda a Bendike?

Igen – igen, nagyon jó.

Eteti a nyuszikát?

Igen, minden reggel.

Itatja a nyuszikát?

Igen, minden délben.

Simogatni is szokta?

Igen, minden este.

Hát a séta mikor van?

Iskola után, az udvarban.

Kérdéseim elfogytak,

mert, jó helye van a nyuszinak!

M.J.Kata•  2018. március 11. 20:02

Kockás esernyő




Eltűnt a napocska

sír a kicsi felhő,

előkerül gyorsan,

a kockás esernyő.


Kockás esernyő

ide-oda billeg,

sűrűn hullanak rá

az esőcsepp könnyek.


Megjött a napocska,

sajnálja a felhőt,

szárítgatni könnyeit,

küldi a lágy szellőt.


Kockás esernyő

ide-oda libeg,

elfújta a szellő,

távolból integet.

M.J.Kata•  2018. február 15. 20:30

Hóvirág /tavasz/

  
Hópaplana alól,
Hóvirág kukucskál,
oly sokat szundikált,
napfényre vágyik már.
 
Kitekintett jobbra,
tekingetett balra,
a napocskát bizony,
sehonnan sem látja.
 
Bújócskázóst játszik,
egy bárányfelhővel,
de kikukkant mögüle,
s vidáman integet.
 
Szervusz Hóvirág!
Örülök, hogy látlak,
meleg sugarammal,
mindjárt simogatlak.


Térül, fordul a napocska
játékát abba hagyja,
elindul a Hóvirághoz,
hogy megcirókálja.

M.J.Kata•  2018. január 29. 22:15

Cinke vers

Ablakomhoz repült a cinege madár,
kopogtatott kis csőrével,
- újra itt van már.
Tavasz óta nem láttam
a kicsi madarat,
almafáink lombja között
töltötte a nyarat.
Talált hernyót, szöcskét, 
pókot, önellátó lett,
tojásait kiköltötte,
- büszke mama lett.
Az őszi szél már elfújta
a faleveleket,
Jaj! a sok-sok hernyó, szöcske,
mind-mind oda lett.
Terülj-terülj asztalka most
ablakpárkányom,
ide-oda röpköd, s ugrik,
sok kis menzásom.
Jóllakottan elrepülnek
a gyümölcsfa ágra,
ha éhesek, visszatérnek
az ingyen konyhára.
Így telik el minden évben
a zord, hideg tél,
- tavasszal a cinkéimnek,
mindig lába kél.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom