Mese blogom

M.J.Kata•  2018. január 17. 18:31

Mese a hiszékeny szamárról


Egy udvarban élt a szamár és a ló. A szamár irigyelte a lovat, amiért magasabb volt, mint ő.
- Nincs igazság a földön - panaszkodott a lónak.
- Miért? - kérdezte a ló.
- Azért, mert te magasabbra nőttél, mint én - felelte a szamár.
- Ó, hát ezen könnyen lehet segíteni - nevetett a ló.
Legközelebb, ha esik az eső, álljál ki az udvar közepére. Az esőtől majd te is nagyra fogsz nőni, mint én.
- Te is így nőttél meg? - kérdezte a szamár.
- Így bizony, mondta a ló, és gyorsan odébb állt.
Ezek után a szamár nagyon várta már az esőt. Amikor aztán végre esni kezdett, kiállt az udvar közepére.
A zuhogó esőtől teljesen átázott a szőre, de nem bánta. Fázott, vacogott és közben arra gondolt: most én is magas leszek, mint a ló. Amikor elállt az eső és kisütött a nap, alig várta, hogy találkozzon a lóval. De a találkozás, csalódást okozott neki. 
Hiába nyújtogatta a nyakát, nem nőtt még egy fél centit sem az esőtől. Ráadásul a ló kicsúfolta: buta vagy szamár, nagyon buta.
- Tudhattad volna, hogy az esőtől csak a fű nő meg nagyra. Mert amióta a világ a világ, a szamár mindig kisebb volt a lónál, és az is marad!
Majd sarkon fordult, és vidáman elvágtatott.
A szamár meg búsan lógatta fejét, és szemeiből hatalmas könnycseppek potyogtak.

M.J.Kata•  2018. január 14. 19:20

Egér és a cica története / verses mese /

Valamikor nagyon régen, még a világ kezdetén,

Cica az egérrel  békességben éldegélt.

Együtt iszogatták a tejet, 

sajtot rágtak épp eleget.

Az udvaron játszottak, 

a padláson elbújtak.

Mindenhová együtt mentek, 

ha elfáradtak lepihentek.

Irigyelte ezt a szarka, kinek nem volt barátja.

Cserregett a fejük felett, - én is barátotok leszek!

Légy te a varjú barátja, - 

nyávogta neki a cica.

Az egér meg rábólintott, 

s közben sajtot majszolgatott.

Mérges lett erre a szarka, 

mert csak a sajtra fájt a foga.

Megvárta, míg szunyókálnak, 

és ellopta a sajtot.

Rászállott a fa ágára, 

majd jóízűen lakmározott.

Amikor felébredtek a barátok, hűlt helye volt a sajtnak.

Hogy ki ette meg? - Nem tudták, s egymásra mutogattak.

Cincogott az egér, nyávogott a cica, tépték egymás bajszát.

A sajt eltűnéséért, egymást vádolták.

A szarkára egyikük sem  gondolt, pedig felettük cserregett.

Kárörömmel nézte, hogy az egér-cica barátságnak,

    mindörökre vége lett.

M.J.Kata•  2018. január 14. 18:45

Jelmezversek farsangra 2.

     Királylány

                                                                  

Én vagyok a királylány,

fejemen a koronám,

fehér csipkés a ruhám,

ha táncolok, pörög ám!


Kísegér


Egér kislány vagyok,

szeretem a sajtot,

cin-cin, cincogok,

ide-oda szaladok


Katicabogár


A hétpettyes

Katica vagyok,

szárnyaimon

a hét petty,

mindig mosolyog

M.J.Kata•  2018. január 12. 18:54

Jelmezversek farsangra


Rendőr

Én vagyok a rend őre,
vigyázok a gyerekekre. 
Ha a zebrán átmennek,
jobra-balra nézzenek.

Arab

Ali vagyok, és arab,
negyven rabló vezére.
Rablóimat otthon hagytam,
táncolhatok kedvemre.

Tündér

Tündérkertből érkeztem,
szárnyaimmal repültem.
Tündérport hintek reátok,
vidám farsangot kívánok.

Horgász

Horgász vagyok, halat fogok,
markolom a pecabotot.
Halat viszek az anyának,
megsüti majd vacsorának.

Indián

Sólyomszem a nevem
messzi földről jöttem.
Kenum gyors mint a szél,
nyilam mindig célba ér.


2012 január

M.J.Kata•  2018. január 12. 18:39

Csiga és a hangyák /verses mese /

Egy nagy levél alatt éldegélt a csiga,
nem volt ruhája, nem volt kalapja.
Mivel  nem volt lába, így cipőt sem hordott,
gondtalanul élt, míg más dolgozott!
Meleg napsugárral süttette a hátát,
néha megfordult, akkor meg a hasát.
Ha megéhezett, füvet eszegetett,
majd ivott rá egy korty forrásvizet.
Enyhe szellő hűsítette megizzadt testét,
egész nap csak henyélt, kényelmesen így élt.
Mosolyogva nézte a szorgos hangya népet,
kik naphosszat gyűjtötték télre az élelmet.
Arra nem gondolt, hogy hideg lesz és tél,
meztelen testét fújja majd jeges szél.
Ám, hamarosan, ez a nap is eljött,
feje felől a hideg szél elfújta a tetőt.
Vacogott a csiga, reszketett és fázott,
könnyes szemmel nézte a téli világot.
Éhes volt és szomjas, a torka fájt nagyon,
szomorúan nézte a takaros hangyabolyt.
A hangyák bizony, vidáman éltek odabent,
jó meleg volt náluk, - fűtöttek rendesen!
Látták, hogy a csiga vacogva fázik,
s megbeszélték, - kicsit beengedik.
Kapott forró teát, nadrágot, kabátot,
készítettek neki egy nagy kalapot.
De, oly hatalmasat, hogy bebújt alája, s
vidáman kiáltotta, ez lesz az ő háza!
Örültek a hangyák, de tanakodni kezdtek,
mi lesz a csigával ha kalapja elveszne?
Törték a fejüket, s mondtak mindenfélét,
míg végül közösen hoztak egy döntést.
Jó erős csirizzel hátára ragasztjuk,
majd varázspálcával rávarázsoljuk.
Amíg világ a világ, hordja hátán a házát,
ne tudja letenni egész életén át.
Hát bizony így lett háza a csigának,
aki ezt nem hiszi, - járjon utána!


2012 március