Szeptember feszt

(Részeg legény útközben elfelejtette a verset, amit megtanult)

Még nyalnak a hölgyben a pertli királyok, 

Még földel a pózna a paplak előtt, 

De látod unottan a Péli svihákot? 

Már ló kapará el a Bérczi Benőt. 

Még hiú szívemben a lángossütő bár, 

S még benne iszik a ledér siheder, 

De íme, sörte hajam sörbe vegyül már, 

S a séf keze már megüté fejemet. 

Ehun a világ, elbitangol a lélek...

Jöjj hitelem, jöjj kedvemre ide!

Ki most seremet korsómba tevéd le,

Holnap nem okolsz-e, s én sírok telibe?

Oh gond, ha kettőt költök el, tetemetes

összegre adsz-e jövedelmet?

S rábírhat egy majom hiú keserve,

Hogy eladod bérbe az én tevémet?

Az elkobzott egy bort s az ötjegyű számot,

Vállfámra törpék bugyogójával akaszd,

Még feljön a bor a vízi világból,

A rét közepén, meghiszem azt,

Leöblíteni végre zöld fűimet, mért ne?

Hisz könnyítesz, elmerengvén szívesen,

S e víz mezőid megöntözi, ki béget

Két akolt is, kost is, ökröket szerez!