Fényes cipők

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádog káddal.

-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!

Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is. Falun, az ártézi kútból örökké folyt a víz, el se lehetett zárni. Persze az nem a házban volt, hanem az utca végén. Alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.

Anyácska aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit.

Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.

-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka.

-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is.

-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.

Ilyen szépen ment minden.

Pár hét múlva az új ház teli lett cipőtalpakkal, ragasztóval, és félkész mokaszinokkal.

Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében írták a gyerekek a leckét, a másik végében anya varrta a cipőfelsőrészeket, és kalapálta a talpbetéteket.

-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.

-Semmi.

-Mutasd csak a füzetedet!

Anyácska megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.

A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.

Anyácskának ideje se volt haragudni. Apa intézkedett helyette.

-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét.

-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.

Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott.

Aztán vagy a széljárás nem kedvezett neki, vagy a sárkányból hiányzott valami, de sehogy se tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta a hitvány papirost.

-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte a szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.

-Ejh! - mondta Jánoska.

Nemsokára Áronka is ott termett.

Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.

Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.

Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.

-Mit bőgsz, te csak egy pofont kaptál.

-Az osztályban nem barátkozik velem senki.

Mit mondhatott erre Jánoska? Nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.

-Te figyelj, - súgta Áronkának, - láttam egy szép könyvet a kirakatban, színes papírsárkány van a fedelén. Azt fogom kérni karácsonyra. És megtanulom, hogy kell igazi sárkányt építeni. Ha kész lesz, beviszem az iskolába.

-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.

Anyácska egyre több félkész cipőt hozott haza, de Jánoska papírdarabjaival is megtelt a konyha.

-Mi ez a sok szemét! - kiabálta apa és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.

Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról, aminek mindig verés lett a vége.

 -És karácsonyra nem kaptok semmit! - mondta apa végérvényesen.

Persze nem hitték.

December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.

Olyan jól viselkedtek, mint még soha.

Másnap a cipőjüket is kifényesítették.

-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta apa - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.

Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték cipőjüket az ablakba.

Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.

-Felesleges, - mondta apa - nem jött semmi.

Valóban üres volt mindkét cipő.

Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.

Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi hócsillag fénylik.

-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elkerekedett szemekkel.

-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát.

Jánoska dühös lett:

-Nem vagyunk jómadarak!

-És nem hoztál nekünk ajándékot. - mondta szemrehányóan Áronka.

-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak?

-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.

Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.

-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot.

-De mi eddig minden évben kaptunk.

-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha!

És nevetve tovább ment.

-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.

-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk.

-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Apa sem ugyanaz.

-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.

-Igen.

És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, az örökké folyó ártézi kúttal, ahol anyácska nem cipőket varrt, hanem virágokat ültetett.

-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Azért is.