M.Elisa blogja

M.Elisa•  2023. november 13. 20:03

Hajnali vendég

Az első világháborúban vitték el katonának, alig húszévesen. Egy ideig jöttek tőle levelek, aztán soha többé. A család évekig várta haza, reménykedve, hogy él, csak fogva tartják, megnősült, nem tud átjönni a határokon, súlyos betegen fekszik, de majd csak felépül. Teltek az évek, évtizedek, anyja, apja megöregedett, testvérei felnőttek, aztán azok gyerekei is. A nagyszülők eltávoztak, és a nagyszülők gyerekeiből is nagyszülők lettek, és évtizedek múlva ők is eltávoztak. Gyermekeik felnőttek, megöregedtek, és közben új családtagok érkeztek. Minden megváltozott. A régi ház leomlott, új épült helyette. És akkor, egy szép tavaszi napon hazatért, fáradtan, sima homlokába hulló, ködtől csapzott hajjal, sáros, piszkos kabátban, rongyos bakancsban. Szíve hevesen vert, mikor bekopogott. Hát, megjöttem, mondta zavart mosollyal, és a lakók betessékelték a jó meleg szobába. Tekintete ismerős arcokat keresett, ismerősek is voltak, de mégis idegenek. Ámulva nézték a száz esztendőnél régebbi fiatal katonát, a negyven, ötvenéves utódok. A jó háziasszony asztalhoz ültette, aranyló húslevest tálalt fel, és a vendég arca megszínesedett, szemei felragyogtak. Édesanyja főzött neki ilyet utoljára. A porcelánok csilingelése felvidította, s mohón vitte szájához a kanalat. A jó illatú, gőzölgő levesnek hideg hólé íze volt, egy olyan íz amit már rég megszokott, most azonban végtelenül elszomorította, és csak nézte milyen étvággyal kanalaznak a többiek. Igen jókedvűek voltak, és nem győztek kérdezősködni. Merre járt a hosszú évek alatt? Milyen érdekes dolgokat látott? Hiszen azóta rengeteg minden történt. Új divatok jöttek, modern táncok, hangosfilm, aztán újra háború, korszerűbb fegyverekkel, lerombolt és újjáépült városok, új fiatalság, rock and roll őrület, film és énekes csillagok, beatnemzedék, és a holdraszállás, aztán a szuper számítógépek,  a mindent átszelő hosszú autópályák, a hatalmas üzletházak és csillogó kirakatok. De a katona azt felelte, hogy ő egyebet se látott csak véget nem érő hómezőket, és azt hitte, már soha nem ér haza. Akkor előkerültek a családi albumok, gyerekkori képek, esküvői képek, mind új volt a katona számára, de legtöbbje már elsárgult, megfakult. Előszedtek sok képeslapot is, és megmaradt újságokat, de már a tegnapi is idejétmúlt, összegyűrődött, mint egy másodperc alatt lepergett esztendő fa levelei. Évtizedek megannyi átélt pillanata omlott semmivé ezen a hajnalon. Odakint már derengett, de a katona biztos fáradt, jó, puha ágyat vetettek neki az egyik szobában. Akkor azonban felállt és magára vette nehéz kabátját. Nem maradhat. Édesanyja várja a jó ebéddel, apja várja a jó borral. Meg várja őt egy kökényszemű lány, akit eljegyzett. Ha meglesz az esküvő, házat építenek, dolgozni fog, nagy családja lesz, szeretné látni, hogy nőnek, okosodnak a gyerekei, jó szakmára taníttatja őket, s ha majd kirepülnek, és jönnek sorba az unokák, akkor pihenhet végre. De addig nem. Az ajtóig kísérték, és sokáig nézték, hogy tűnik el alakja a végtelen hómezőkön. Csak utána eszméltek rá, hogy itt már évek óta nem esik hó. Pedig milyen jó lenne a vetésnek. 
















M.Elisa•  2023. november 9. 14:39

Fényes cipők

Jánoska és Áronka felköltöztek a nagyvárosba. Hú de szép ház, aprócska szőlőskert a hátsó udvaron, virágok az első udvaron, és még fürdőszoba is van, óriási bádog káddal.

-Jánoska, nézd, a falból folyik a víz!

Jánoska már kilencéves, látott ennél több vizet is. Falun, az ártézi kútból örökké folyt a víz, el se lehetett zárni. Persze az nem a házban volt, hanem az utca végén. Alig bírták hazacipelni a nehéz kannát.

Anyácska aztán útnak engedte őket az új iskolába. Ott már visszafogták a jókedvüket, hiszen újak voltak, nem ismertek senkit.

Szünetben Jánoska megkérdezte Áronkát, milyen az új tanító néni.

-Nagyon klassz. - bizonygatta Áronka.

-Az enyém is. Minden gyereknek megsimogatta a fejét, még az újaknak is.

-Az enyém is. És neki ajándékoztam a színes kavicsomat, amit a múltkor találtam.

Ilyen szépen ment minden.

Pár hét múlva az új ház teli lett cipőtalpakkal, ragasztóval, és félkész mokaszinokkal.

Anyácska hazahozta a gyárból a munkát, hogy reggeltől estig dolgozhasson. A  konyhaasztal egyik végében írták a gyerekek a leckét, a másik végében anya varrta a cipőfelsőrészeket, és kalapálta a talpbetéteket.

-Jánoska, mi újság az iskolában? - kérdezte a gyereket, aki a tollat rágta.

-Semmi.

-Mutasd csak a füzetedet!

Anyácska megnézte a füzetet, ami olyan volt, mintha a kutya szájából tépték volna ki.

A számtanfüzetet meg se tudta mutatni, mert azt a tanítónéni tépte széjjel.

Anyácskának ideje se volt haragudni. Apa intézkedett helyette.

-Nincs játék, míg rendesen meg nem tanuljátok a leckét.

-De ma akartam kipróbálni az új sárkányt. - mondta Jánoska.

Mikor nem vették észre, kisurrant a házból, és vitte magával a sárkányt is, amin több napja dogozott.

Aztán vagy a széljárás nem kedvezett neki, vagy a sárkányból hiányzott valami, de sehogy se tudott felemelkedni. Jánoska elkeseredetten dobálta a hitvány papirost.

-Na mi van, megdöglött a madarad? - kérdezte a szomszéd gyerek aki éppen arra sétált.

-Ejh! - mondta Jánoska.

Nemsokára Áronka is ott termett.

Szomorúan nézték a sárkányt, aki nem akart repülni.

Otthon aztán kikaptak, amiért elcsavarogtak.

Elalvás előtt hallja Jánoska, amint Áronka szipog az ágyában.

-Mit bőgsz, te csak egy pofont kaptál.

-Az osztályban nem barátkozik velem senki.

Mit mondhatott erre Jánoska? Nem vallotta be, hogy neki sincsenek barátai.

-Te figyelj, - súgta Áronkának, - láttam egy szép könyvet a kirakatban, színes papírsárkány van a fedelén. Azt fogom kérni karácsonyra. És megtanulom, hogy kell igazi sárkányt építeni. Ha kész lesz, beviszem az iskolába.

-Én meg egy szájharmónikát fogok kérni - súgta Áronka. - Énekórán muzsikálok rajta a tanító néninek. Meglátja majd milyen ügyes vagyok.

Anyácska egyre több félkész cipőt hozott haza, de Jánoska papírdarabjaival is megtelt a konyha.

-Mi ez a sok szemét! - kiabálta apa és tűzbe dobta a szépen kivágott sárkánydíszeket. Legszívesebben a cipőket dobálta volna ki jó messzire.

Jánoska attól kezdve egyre gyakrabban csavargott el otthonról, aminek mindig verés lett a vége.

 -És karácsonyra nem kaptok semmit! - mondta apa végérvényesen.

Persze nem hitték.

December negyedikén leültek szépen egy sarokba, és levelet írtak Karácsony apónak.

Olyan jól viselkedtek, mint még soha.

Másnap a cipőjüket is kifényesítették.

-Hiába szorgoskodtok, - bizonygatta apa - megmondtam már, hogy nem kaptok semmit.

Jánoska és Áronka hallgattak, de este szépen elhelyezték cipőjüket az ablakba.

Reggel, mikor felkeltek, első dolguk volt megnézni, mit hozott a Télapó.

-Felesleges, - mondta apa - nem jött semmi.

Valóban üres volt mindkét cipő.

Megreggeliztek, aztán elindultak az iskolába.

Útközben egy öregember várta őket az utca végén. Mikor a közelébe értek, látták, hogy fehér kucsmáján és kabátján ezernyi hócsillag fénylik.

-Karácsony apó! - suttogta  Áronka, elkerekedett szemekkel.

-Hohó, jómadarak, hát itt vagytok! - kopogtatta az öreg, jégtől csillogó, görbe botjával a járdát.

Jánoska dühös lett:

-Nem vagyunk jómadarak!

-És nem hoztál nekünk ajándékot. - mondta szemrehányóan Áronka.

-Nem hoztam? Nahát, és miért kellett volna hozzak?

-Mert ilyenkor minden gyereknek hoz valamit a Télapó.

Az öreg nevetve rázta meg a szakállát, olyan erővel, hogy porzott körülötte a hó.

-Ilyenkor? Ezer esztendeje sem emlékszem, hogy ilyenkor minden gyereknek hoztam volna ajándékot.

-De mi eddig minden évben kaptunk.

-Akkor azok nem ti voltatok. Hahaha!

És nevetve tovább ment.

-Ez nem a Télapó - mondta Jánoska.- Csak egy bolond a másik utcából, most már megismerem.

-Dehogynem. - mondta Áronka - Hallottad, mi nem vagyunk azok, akik voltunk.

-Igazad van, - mondta Jánoska. - A házunk sem ugyanaz. Apa sem ugyanaz.

-El lettünk varázsolva? - kérdezte Áronka.

-Igen.

És Jánoska előtt megjelent a régi házuk, az örökké folyó ártézi kúttal, ahol anyácska nem cipőket varrt, hanem virágokat ültetett.

-Ma délután megint megcsinálom a sárkányomat. Azért is.


M.Elisa•  2023. április 2. 11:02

Királyok

Volt egyszer...nem is egyszer, sokszor...egy király, aki uralkodni szeretett volna az egész világon. Seregeket gyűjtött és erőszakkal igázott le országokat, hogy mindenki őt szolgálja és istenítse. Ha kiállt a tribünre szónokolni, vagy díszes kíséretével végigvonult az utcákon, éljenezték, virágokkal, zászlókkal köszöntötték. De szívük mélyén gyűlölték, s ha betelt a pohár, akkor fellázadtak ellene, és közös akarattal legyőzték.


Vannak azonban okos királyok, akik nem viselnek koronát, az okos királyok azt mondják a népnek: te vagy a király. Az okos királyok teli rakják az üzletek polcait és a bazárokat áruk tömkelegével, s te nem tudsz különbséget tenni, hogy melyik a hasznos, melyik a haszontalan, mert elkápráztat a tudat, hogy ezeket mind megszerezheted, és akkor te is király lehetsz. Telnek az évek, egyre több holmid lesz és a bazárok még mindig nem fogytak ki, óriási méretekben hódítják meg a világot. Ám ahogy nő a csillogó áruk száma, úgy sokasodik a szemét is, minden hamar elhasználódik, hogy megvehesd az újat, mert azt hiszed, csak így lehetsz valaki. A mértéktelen pazarlás lassan elveszi az élettered, mégsem lázadsz fel ellene, mert képtelen vagy feladni látszatkirályságodat. 

M.Elisa•  2023. március 7. 14:01

Menekülés

Hatalmas becsapódás lyukasztotta át a Földet, az életben maradottak pedig sietve szálltak űrhajóra, ám egyikük hirtelen meggondolta magát és inkább beleugrott a tátongó mélységbe, nem sejtve, hogy egy időkapu nyílik meg előtte, s míg a többiek az űrben keringenek majd, ő egy Beatles koncerten hallhatja élőben a Yesterdayt. 

M.Elisa•  2022. október 20. 08:57

Egyszer volt, hol nem volt...

"Jim felvette szuperszonikus görkoriját és fénysebességgel kereste föl barátját, hogy megbeszéljék kirándulásukat a Bahamákra. Jim előtt fényes jövő áll, intergalaktikus weblaptervező, aki tizenhét éves korára már Junior genius oklevéllel büszkélkedik."

-Jimmy, tedd le azt könyved és hozz vizet a kútról. 

A gyerek búsan tette le a rongyos, egérrágta könyvet, és elindult a falu egyetlen kútjához, amiből már csak hajszálvékonyan folydogált az iszapszínű víz.