Tévúton?

alvadt könnyek könnyezik

karcos halálomat

-a szív sósan dobban-

hol van már a hit

amiért az ember robban ha kell

s az életét is felteszi

mint örökvesztes a rulettre

-a nap ma nyugatról kel-

felemás fájdalom

inak és izmok szakadnak

a szívre piócák tapadva

szívják a vért

talán ha ma nem is

egyszer lesz ki engem is megért

de nincs időm várni

akarom hogy tudd

fájok és haragszom

az ellen a Világ

külső és belső egyaránt

a külső álnok és képmutató

bennem a múlt ordító

Otthon

Csillárfény-napsugár alatt

Süttetem hasamat

Műéletem vakációja

A romantika netovábbja

A falon rokkant pók szalad

Mű barna valagam

Szarszüreti akciója

A Jelen éléskamrája

Egyetek

Van mit és meleg is

Beletek

Bármit befogad

Agyatok engedi

Szar

Esik, huppan lapul

Szar az élet

Szar a világ

Szar így hontalanul

Fos

Folyik hígul kenődik.

Falakra alakra arcokra csapódik.

-Meg kell a szívnek szakadni

Rian a tapétán a kosz

Mint jég az olvadó frigóban

Söröm bontatlanul

Erjed a gerjedő mára.

Kevés a pénz a tetű sok

Mint részeg a füstös ivóban

Szemed ártatlanul néz

A panel éjszakába

Kiáltsd tele a csöndet.

Vágd a fejéhez örömünk.

Seperd le fejemről a földet

-Ne lássam már a túlvilág

Értetlen angyalát.

Mutass fényt nekem!

Napot, esőt, felleget.

Már csak egyet akarok:

Arcomon érezni két kezed.

ember a démonok között

kissé alulöltözött

egy nap belém költözött

felettem lásd így őrködött

Ég veled.

Bűnöm, ég veled.

Pokolban.

Ott a bugyorban!