Tévúton?

jagosistvan•  2009. november 16. 21:39

Elviselhetetlen.

Elviselhetetlen

 

Virággal kezében kopogott

ajtómon, a jó öreg halál.

Csuklyáján mosoly ült, ahogyan

tartottam kezemben a kaszát.

 

Mint kezdő, ki nem ért semmihez,

lóbáltam sután magam előtt.

Elnagyolt mozdulat – Végzetem

így lett egyedi és hencegő.

 

Halálos véget ért ez a nap.

Megöltem a megölhetetlent.

Ruháját magamra terítvén,

lettem az Elviselhetetlen.

 

2009. Nov. 16.

jagosistvan•  2009. november 13. 21:09

Így van???

Magamban tamáskodva...

 

Magamban tamáskodva

Próbálok hinni neked

Te gyönyörű Élet.

Ígéreted bár meg nem szeged,

Mégis úgy látom

Kerülöd ma már a szépet.

Mire fel ez az elvonulás?

Te vagy az eszmény:

Valóság-torzulás

 

Tiéd a Minden

Kezdettől a végig

Majd ha az ómegán túl leszek

Talán lesznek kik értik

Amit én már értek.

Korlátolt vagy mindenható Élet.

 

A halál nem te vagy

Csak a kezdete

A kapun át nem léphetsz

Akár hangosan,

Akár csendesen

Akár mérgesen

Akár pajkosan

Maradsz ahol vagy

 

Önmagadban éltesen

Másban édesen

Bennem éhesen

 

2009. 11. 12.

jagosistvan•  2009. november 12. 11:10

Keresztkérdések

Keresztkérdések

 

Miért kellett anyámmal „hálni”?

Miért kellett „ezt” anyámnak látni?

Miért, ó jó Atyám,

Miért mondod-mondom,

Van feloldozás?

 

***

 

Nehéz, az már biztos...

Vállamon ülve, töri meg

Egzisztenciális valómat.

Elősírom szimbólum lesz?

- Már sajnálom az Értem halókat

 

***

 

Kivérzésre születtem, mint ember.

Kivégzésre, mint Isten törvénytelen gyermeke.

Kiéhezett lelkek

Vajon jól laktok-e, ha most veletek

Leszek álmotokban?

- Öntudatlan állapotban.

 

***

 

Vajon mikor tehetem le

A súlyt, mi nyomja vállamat?

Mely görbülésre késztet ajkakat,

Sírásra arcokat,

Feladni, újrakezdeni

Szélmalomharcokat.

 

***

 

Feszüljünk együtt,

Mit bánom én!

Nem vagy te más,

Csak egy emberi lény.

Én is bírom a kínt,

Csak rám nem apám rakta.

Anya volt „rendes”,

S a gyermek, most összerakta

sorsa keresztjét.

Tehát, mit bánom én!?

- Mit bánok én?

 

2009. 11. 12.

jagosistvan•  2009. november 1. 22:35

Élni születtem

Élni születtem

 

Vajúdó tegnapok hoztak világra,

Fényt, levegőt, szerelmet szívni.

Tétova lépés minden mozdulat,

Ahogy az én ébredezik.

-A vér is már csörgedezik-

Pillantás alatti tudat

Tör utat magának

A lélek rejtekútjain.

Tör, zúz…majd csak bekopog.

Mint megfáradt vándor,

Kinek fehér ujjai

Satuként tapadnak a „nagybetűs”

Vándorbotjára.

-Időt és esélyt az oltárra-

(papot majd csak halálkor)

Néma órává állnak össze

A sikoltó percek, s az ember

Csendben, de tudatosan közli magával:

 

Élni születtem.

 

2009. 11. 01.

jagosistvan•  2009. október 28. 22:28

A Tiéd!

A Tiéd!

 

 

Arcizmom se rezdül amikor
Néven említed
Yes! Ez jól esett
Áldott legyen szád
Dögök közt próféta