Tévúton?
kerek
kerek
mondták menj és teremts
gyúrj és leheld meg őket
légy tükrük és ha kell repedj
lesz társad kit letaszítasz
nem jobb és szebb ahogy te sem
egy folyó két partja
építs majd rombolj
rombolj majd építs
így lesz kerek minden
2014. szeptember 4.
csütörtök 20:31
Szégyen
Szégyen
Mindig az ágy jobb oldalán ébredek.
Talán, mert így esünk kézre egymásnak.
Az esténként duzzadó vérerek
hajnalra új trükköket próbálnak.
A lepedő olykor mosogatórongy.
Rajta, repedezett porcelántányér.
A kemikáliás óvszer ondót bont,
mint szerelmet a múltban rekedt árnyék.
A csípődre helyezem vélt sóhajom,
míg fogaimból vér-szerelem árad.
Az összenőtt húsok inas oltalom.
Szégyen. Minden harapásom kiálltad.
2014. augusztus 26.
kedd 10:04
Volt ami, lesz ami
Volt ami, lesz ami
Megsárgult függöny: furcsa valami.
Sarokban dohos keszkenő dohog.
Egy műanyag baba ajka talmi
csókot rejt, műszíve halkan korog.
Rúzsnyomot leplez a por az arcon,
fenolköröm alatt kiszáradt nyál.
Vázában feszülő selyemvirág
elhervadt a szerelem rézkarcán
Szusszan az ördög, nyílik az ajtó,
csilingel a csengő, ez is szerelem.
Kirakatban egy lélekszakajtó
begyűjti az elárvult lelkeket.
A pult mögött egy tegnapi sóhaj,
a pult előtt meg egy tegnapi én.
Megrajzolt versen fakó paróka,
volt ami meghalt és lesz ami él.
2014. augusztus 21.
csütörtök 18:33
mese
mese
szeretem a mesék irracionalitását
a sorokban elrejtett
szimbólumok mivoltát
a „soha semmiből nem tanulsz”
tanulságait
és a sárkányok halálhörgését
2014. augusztus 16.
szombat 7:24
No name bárkája
No name bárkája
Nem voltak nagyratörő álmaim,
s asszonyok bokáját is csak messziről figyeltem,
s nem szegtem fel fejem, ha közétek mentem.
Nevem, mint száz másé,
termetem épp hogy nem gúny tárgya,
arcom, akárcsak apámé
– semmitmondó egyveleg.
Elhordott ruhákban járok,
a cipőmet félretaposom,
s ujjaimat, mint a gyermekek,
a falakon húzom végig.
Nincsenek ékszereim,
szemem igencsak ritkán csillog,
s villanni sem villant már évek óta.
Hiszem Őt, de nem járok házába,
s csak esténként borulok felé
vályogomban.
Nem tudom, mi célból,
de építeni kezdtem.
Ma még csip-csup és törékeny,
de mire kell, állni fog,
mint a legnagyobb oltár
a ködös időben.
Mert láttam.
Láttam hatalmas házakat,
ahogy karcolják az eget
megbontva a mennyek ajtaját,
és halottak lesznek az élők,
és néma minden csecsemő,
és nem fogtok mind betérni hozzá,
mert szűkös az, amit soknak szánnak.
Én nem hívok senkit,
ám, ha erre tévedsz, velem tarthatsz.
Majd elmondom, hogy naponta csak egyszer,
vályogomban és könnyek között,
aludtam el jeleid hiánya által.
Ha jönnél, kopogj!
Bár nyitva lesz a retesz,
nem várt vendég lennél
asztalomnál,
ó, én Atyám.
2014. július 24.
péntek 20:07