úton

jagosistvan•  2011. március 21. 13:54

úton

 

követ törtem egész életemben

utat építettem  végtelenbe

rája léptünk mindaketten

félreléptünk mindaketten

mentem tovább amíg bírtam

magányomban sírtam-ríttam

óvó kéz után törten kutattam

óvó kéz után törve kutattam

 

ma is töröm zúzom a köveket

megyek előre rozsdás szögeken

véres lábnyomod követtem

véres lábnyomod mögöttem

megyek tovább amíg bírok

jobbról balról ásott sírok

keserédesen intek felétek

keserédesen hintek felétek

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

icon.2011. március 21. 20:26

...mert nem állhatunk meg...
...........

siskaeniko2011. március 21. 18:44

Gratulálok Jagi barátom!
Menj, úton vagy!
Üdv: ENikő

jagosistvan2011. március 21. 14:24

Az Attila. :)

versike2011. március 21. 14:22

Jagi,

az ember éppen akkor fizeti az ilyen ''útpénzeket'' a leginkább, ha letér arról a bizonyos ösvényről... hát nem komikus...?

Az: Tragikomikus.

Baráti gratula!

jagosistvan2011. március 21. 14:17

Vannak kényszerpályák is, amit az ember nem választ Alexanderem. :)

jagosistvan2011. március 21. 14:16

Kedves vagy Bianca és köszönöm. :)

Törölt tag2011. március 21. 14:14

Törölt hozzászólás.

Bianca2011. március 21. 14:10

S míg élek remélek! Szép, lüktető mint az élet. Gratulálok. Szeretettel Bianca

jagosistvan2011. március 21. 14:10

Le lehet, csak hát ára van. :)

jagosistvan2011. március 21. 14:08

Köszönöm szépen Zsuzsa. A ritmus szándékosan ugráló.

Törölt tag2011. március 21. 14:08

Törölt hozzászólás.

kozmazsu2011. március 21. 14:06

Megkapó e versed Kedves István!
Nagy hatással bírnak a nyomatékként ismétlődő soraid!
Szívből gratulálok!
szeretettel: zsuzsa