Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
úton
jagosistvan 2011. március 21. 13:54
úton
követ törtem egész életemben
utat építettem végtelenbe
rája léptünk mindaketten
félreléptünk mindaketten
mentem tovább amíg bírtam
magányomban sírtam-ríttam
óvó kéz után törten kutattam
óvó kéz után törve kutattam
ma is töröm zúzom a köveket
megyek előre rozsdás szögeken
véres lábnyomod követtem
véres lábnyomod mögöttem
megyek tovább amíg bírok
jobbról balról ásott sírok
keserédesen intek felétek
keserédesen hintek felétek
icon.2011. március 21. 20:26
...mert nem állhatunk meg...
...........
siskaeniko2011. március 21. 18:44
Gratulálok Jagi barátom!
Menj, úton vagy!
Üdv: ENikő
jagosistvan2011. március 21. 14:24
Az Attila. :)
versike2011. március 21. 14:22
Jagi,
az ember éppen akkor fizeti az ilyen ''útpénzeket'' a leginkább, ha letér arról a bizonyos ösvényről... hát nem komikus...?
Az: Tragikomikus.
Baráti gratula!
jagosistvan2011. március 21. 14:17
Vannak kényszerpályák is, amit az ember nem választ Alexanderem. :)
jagosistvan2011. március 21. 14:16
Kedves vagy Bianca és köszönöm. :)
Törölt tag2011. március 21. 14:14
Törölt hozzászólás.
Bianca2011. március 21. 14:10
S míg élek remélek! Szép, lüktető mint az élet. Gratulálok. Szeretettel Bianca
jagosistvan2011. március 21. 14:10
Le lehet, csak hát ára van. :)
jagosistvan2011. március 21. 14:08
Köszönöm szépen Zsuzsa. A ritmus szándékosan ugráló.
Törölt tag2011. március 21. 14:08
Törölt hozzászólás.
kozmazsu2011. március 21. 14:06
Megkapó e versed Kedves István!
Nagy hatással bírnak a nyomatékként ismétlődő soraid!
Szívből gratulálok!
szeretettel: zsuzsa