Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Száz
jagosistvan• 2011. november 3. 14:36
Száz
Száz éltemet temettem el. Az első
anyám lelkén szárad. Nem sírt még
csak nem is sóhajtott. Elment, sietett
- néhány borosüveg várta.
Negyvenet a barátoknak adtam
- ha telne rá ma is adnék.
Lüssza elvett huszonötöt és vissza sem néz.
Italba fulladt tizenhárom,
ötöt a temetőkben hagytam,
kettővel az út szélén én magam is összefagytam.
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túllőtte magát – az önző önzőn öl.
Egy a síneken fent késébe dőlt.
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett.
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
- így temettem el.
2011. november 3.
csütörtök 13:52
jagosistvan2011. november 6. 17:26
Alap. :)
versike2011. november 3. 19:46
Tudom, nna! :))
( Csak nem adtam hozzá az elsőt meg az ut'sót! Örülök ám, hogy így megvéded az embörödet, KovácsÁgi! :)))
kovacsagi2011. november 3. 19:43
nem is igaz! :) megvan a 100... :)
versike2011. november 3. 18:49
Te, Jagi;
én összeszámoltam; ez csak kilencvennyolc....
:D
Törölt tag2011. november 3. 17:19
Törölt hozzászólás.
BakosErika2011. november 3. 16:48
Nagyon tetszik Jagi...:(
Baráti ölelés!
jagosistvan2011. november 3. 16:22
Köszi szépen starlit. :)
starlit2011. november 3. 16:05
ez nagyon jó lett...
jagosistvan2011. november 3. 15:28
Nem szabad Mamamacim. Nem szabad. :)
Mamamaci402011. november 3. 15:20
Gyönyörű vers, csak azt nem értem miért zokogok? :( :) baráti brumm