Költő vagy!

Költő vagy!

 

Kellett neked Te mindenek tudója!

Haláltánc-játék. A minden kínnak

okozója az az utolsó szándék, hogy

megértsék végre kínjaid. Öreg vagy

- már majdnem negyven. Bel’szerveid

egymásra folyva lüktetik gyerekkori

dallamod. Csak az agy idomtalan - még

él. Bolond igéket suttog az összevarrt

szájnak. De ott a fék – a vég.

Nincs ki értse a zajt. A kattogó vonatok

rendjét. A sikolyok halmazának tágulását.

Megmaradt fogaid lélek-őrlését. Gyomrod

vérének zuhatagát, erek pattanását…

Költő vagy: szenvedj!

Írj szépet. Majd tapsok emelnek magad fölé.

Légy szépfiú dámák karjai közt.

Barát: büszkeség maguknak.

De a reggel még asztalon talál,

szétszívott dekkek, mint párnák

- nyálad a kifolyt sörre cseppen. Lám

csóválják is fejüket korlátolt hitek prófétái.

Halj meg!

A költő szoborként ideális ikon. Szíved,

mint betűhalmazok gyűlnek polcokon. Nem kérsz,

nem beszélsz. Nincs tántorgó józanész.

Csak rideg bronz-szemek, elképzelt vérerek

- évfordulókon néhány hervadó virág.

Nesze neked Világ!

 

2011. november 1.

 

kedd 13:36