Tévúton?

Egyéb
jagosistvan•  2014. július 19. 21:12

A komponista

A komponista

 

A messzeségben nincs semmi szép.

Apró kicsiny pont a szerelem.

Mire rám talál, beköszönt a tél.

Arcodra az elmúlást lehelem.

 

A messzeségben nincs semmi jó.

A hiány közelről öl igazán.

Van az a tett és van az a szó,

mellyel gyilkol a szív és a száj.

 

A messzeségben nincs semmi báj

és döccennek a szerelemdalok.

Nélküled ez is csak kietlen táj,

hol halálom megkomponálhatom.

 

2014. július 19.

szombat  20:10

jagosistvan•  2014. július 8. 12:11

teher

teher

 

terheddé váltam

súlyos szavakká

agyagos röggé

- mondtad maradnál

 

mondtam maradj hát

súlyos szavakként

agyagos rögként

- bárcsak tehetném

 

2014. július 8.

hétfő  11:17

jagosistvan•  2014. június 3. 17:05

Hagyd!

Hagyd!

 

A kereszt után,

mondják, a nagy semmi van.

Ne, ne kérdezd kik vagy mik

és mindegy te mit teszel

az árnyak negatív jézussá összeállva

merednek immár a falon.

Valami szivárog a repedések közül.

Valami poshadt élni akarás.

Valami dallam. Nem a tiéd.

Szemedben láttam Őt – mosolygott.

Töredezett szájjal

és torkodban őrzi

az egyetlen igaz titkot.

Hagyd!
Ne szenvedj!
Nevess, mint aki tudja.

A holnap sosem lesz a tegnap.

 

2014. június 3.

kedd  16:47

jagosistvan•  2014. május 11. 14:58

Kölni, száj, turha

Kölni, száj, turha

 

A kölnivízben kékes a szorongás.

Arcomra csapom, mint egy nagy pofont.

Zsíros bőrömbe aprócska nyomot hág,

 ’hogy jött, úgy ment. Nem osztozott.

Talán a szél vitte távoli tájra

a sarkon túli rég-határ felé,

haloványan még emlékszem a szádra,

ahogy csókolt, majd harapott belém.

Elillantál te is, mint a kölnivíz,

csak kékséged ragadt meg szívemen.

A számat marja valami keser-íz –

Köpni kéne! Ejj! Köpnikénytelen.

 

2014. május 11.

vasárnap  14:56

jagosistvan•  2014. április 28. 11:54

ikonország

ikonország

 

sorra és sorra jönnek a sorok

korcsolyázunk sörön és boron

ez az ország az ikonok hazája

felülkerekednél és mégis alája

kerülsz mint test a kamionnak

alárendelődöm én is az endorfinnak

kamaradarab a rengeteg önvád

lassan már mindegy anya vagy kislány

lassan már mindegy én esetleg ő

a végkifejlet immár nem fejleszthető

tovább ha csókolsz én pofont adok

a te megbecsült hazugságod vagyok

 

2014. április 28.

hétfő  11:18