Ha kell...

Ha kell…

 

„Ha már ugyis  irogatsz,

adok ra okot is: ezentul

csak mamáéknal hivd Gergot”

 

Ugyan, mire fel eme korlátozás?

Fiadnak is ártasz, nem vitás.

Látnád, óh vak szemeiddel

mennyire vágyik, hogy velem legyen

s míg te „élményt” adsz neki

- esti séta kútra –

én a mindent adom.

Mi a minden?

Talán csak percek

napok, hónapok

Hol van a vég? – számot nem adhatok.

Nézz rá s láthatod

tiltással a fiút is bánthatod.

 

Ha kell, mint mondtam

sátrat verek.

S onnan üzenek a vamzeroknak.

Ismét vagyok, szóljatok!

Tudjátok mit? – Reklamáljatok!

De míg máshol az úr a gaz,

Bár van kert, az is félbemaradt,

én csak virágom öntözöm.

Dacolva széllel, „jóétvággyal”

szoknyán bújó daliával…

Ha kell, Mindszentre költözöm.