Félelem

Félelem

 

Combom lágyulása jelez. Most jön a káosz:

rendezett rendezetlenség. Remegek és verejték

rágja ki magát pórusaimból. Arcom ráncait mederként

használva folyik ereim lüktetésére.

A szemem ég, a nyálkahártyám is beadta a kulcsot.

Tapló nyelvem tüntet – nem kommunikál.

Viaszosodik bőröm. Péniszem ágyékomba

vágyik, mint embriókorom ösztönemlékei. Nyirkos

tenyeremmel próbálom elodázni azt a pillanatot, amikor

záróizmaim felett már nem uralkodom, de még mielőtt

összeszarnám magam: savat hányok – magamba.

 

 

2011. október 29.

 

8:12