Lunearina Goddess

Vers
Lunearina•  2022. augusztus 2. 13:07

Emerald

Suhogó szárnyak,

érkező beteljesülés.

Megszakadt szívek,

rogyosra ölelt lelkek

könnytengerében

fuldokló,

némán sikító vágy.


Cirógató ujjak

végén felvillanó,

hátnak bőrébe vájó,

tűéles karmok.

Lelkek húrjain

játszó,

búcsúzó fény.


Lágy izomtónusok

feszületében,

esőcseppekként

hulló igazgyöngyök.

Kagylóhéjba zárt,

meleg,

nedves szorítás.


Csuklókra úszó,

lopakodva kúszó,

pók-szövi csipke.

Mérges nyakszúrás,

csókok zsibbasztó

tüzében,

végső rándulás.


Virradatig szerető,

sok karjába temető,

bűbájos varázs

s kihúnyó parázs.

Álomba ringató,

messzi

végtelenbe simító.

Lunearina•  2022. augusztus 2. 13:03

Pandora

Neonfényben úszó pillantások,

Féléberségben felvillanó

Folyékony álmok.


Erdő rengetegében kószáló,

Eső cseppjeiben tucsogó,

Ködös félhomályok.


Izzó lelkek éteri tüze.

Atomok szintjéig lemenő,

Napban csordulások.


Egymást ölelő molekulák,

Légben postázása,

Feloldozást várva.


Minden apró alkotórészt,

Istennőd tart egybe,

Itt van az emberiség eltemetve?


Fálylat borít reád az éj,

Égetőbben, mint a szenvedély.

Ki visz által a kapun?


Labirintusodban megannyi lény,

Vajpuha tollpihéken érkező,

Meg-megvillanó tény.


Újradefiniált állandóságok,

Anyaszült meztelenül,

Tükröm előtt állok.

Lunearina•  2022. augusztus 2. 13:00

Trícia

Vajpuha leheletbe bújt

Csillagporos álmod,

Melynek fátylán utazik

A megvillanó fény.


Rózsaszín üstökét

Bámulva látod,

Szívedbe költözött

Egy új remény.


Álló pillanatok,

Cikázó vágyak

Tengerén vitorlázás,

Valakire várás.


Közelgő üdv.

Tétova simogatás,

Ujjbegyek végén

Csorduló testharmat.


Illatos bűvködben,

Féltő szunnyadás.

Rád forradó csókok.

Puha érintés.


Elporladó múlt.

Együtt szárnyalás,

Összeégés, összeforradás.

Bájos utazás.


Kesernyés rúzsfröccs.

Eldobált ruhadarabok,

Halkan elsuttogott szó.

Lágy cirógatás.


Kihúnyó éjpilács,

Pilledő indulatok,

Gyertyatócsában

Virágzó álmok.

Lunearina•  2022. május 30. 23:19

Lunearina

Hold szépségében
Csillanó szempár,
Bús ajakvonásain,
Jégvirágot kötő
Dér.

Hópihéket fúj,
Vággyal teli zsákba,
Reményt önt szívekbe,
Mielőtt mindent
Összedúl.

Kacarászva repdes,
Boldogsággal teli,
Övé minden lélek,
Aki hajbókol neki.

Bőség asztalánál,
Ugyan mindent megad,
Egyet felejt csupán,
A számlát,
Mit a végére hagy.

Ruháján tündöklő,
Zúzmara álmok,
Sárgás holdfényében
Beleégett átkok.

Lágy szellőként bújik
Lassan ereidbe,
Mindened kitölti
Arzénjának tüze.

Vésd eszedbe,
Mielőtt szóba állsz
Vele,
Hatalmasabb nálad,
Esély sincs ellene.

Néma bénaságban
Várod majd sorsod,
De te tudod,
Ez a te boltod.

Szárnyat bont,
Dalt dalol, még
Egy utolsót neked,
Részévé váltál,
Már a te történeted.

Mindent elöntő hideg,
Most érzed csak
Tisztán, milyen,
Mikor emberi
Szívből válik
Jégkristály.