Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Horse hat Akadémia: Lucy ... 7 további részei:
Lucy• 2026. május 4. 19:21 • olvasva: 28
Fejvadászok vagy bérgyilkosok? Én se tudtam már… egy sötét raktárhelyiségben tértem magamhoz. A faszékhez voltam láncolva. Az oldalam lüktetett a fájdalomtól. Furcsa volt. A kezemen lévő sebek el voltak látva. A fájdalom is fura volt. Sosem tapasztaltam még ilyen fájdalmat. Mintha égne, fájna, de csak azt éreztem, hogy lüktetett. A mély, fájdalmas sebeimet se éreztem. A homályos betonoszloptól elém jött egy férfi.
-Fájdalomcsillapító és alkohol. Olyat tesz, mint a drog. Csak jobban hat.- Mit akarsz? Ha a halálomat, akkor rég halott lennék – mondtam kábultan, mert nehezen tudtam beszélni.- Tartogasd az energiád, szükséged lesz rá – mondta.- Ha pénz, fegyver, katona, rabot kell elengedni, akkor tudunk tárgyalni, megbeszélni – mondtam.- Nem, nem… nekünk más kell – mondta.- Mióta van fent?! – mondta dühbe gurulva látszólag köztük a vezető.- Néhány perce – mondta a másik férfi, ki csillapította a kedélyt a köztük lévő vezérrel, a nővel.- Beszélni fogsz! – mondta az idősebb férfi, azaz a vezető. – Hol van Phaszton? – kérdezte.- Ki? Nem ismerős – mondta, nyugalmamat próbáltam féken tartani.- Lehet így is csinálni – mondta a vezér. – Hozd a vallatókészüléket!- Ne, ne, nem kell – hadartam idegesen.- Akkor beszélj! Kezdek kifogyni a türelmemből! Világos? – csikorgó haraggal förmedt rám.- Hol van Phaszton? – kérdezte a fiatalabb férfi.- Nem tudom – mondtam őszintén.- Na, ebből elég! – mondta az idősebb, megragadva a sokkolót, gyors léptekkel felém indulva.Az erejét 55-re állította, és elkezdett vele kínozni. Még levegőt se tudtam venni. A fejem akaratlanul hátracsuklott, minden izmomat megszorítva. Pedig nem kellett volna. Ezzel nem tudtam csillapítani azt az éles fájdalmat, amin még a gyógyszer és a pia se tud segíteni. Számomra szokatlanul hosszúnak tűnt, mire végül hátrált tőlem. Végre levegőért kapkodtam. A vállam, oldalam, ahol megrázott, égett a fájdalomtól. Égési nyomot hagyott. Már-már majdnem vérzett. De az eszméletemet nem vesztettem el, csak inkább felébredtem a kábultságomból. Látásom sem lett rosszabb, ahogy a hallásom sem.A fiatalabb férfi eközben elfordította a tekintetét, és látszott, hogy csillog a szeme.
- Hol van Phaszton? – kérdezte vigyorgó, de mégis kemény hangnemben.
Először meg se hallottam, mert zúgni kezdett a fülem. Olyan volt, mintha rossz lenne a rádióadás, úgy zúgott. Mikor hangosabban mondta, akkor hallottam meg.
- …Nem tudom, nem tudom, sajnálom… – zokogva mondtam.
- Rakd 60-ra, Richard! – mondta az idősebb a fiatalabbnak.
Látta, hogy nehezen indul a masinához, ezért pofon vágta.
- Menj, most te csinálod! Mutasd meg, hogy hasznos is vagy valamire! – mondta.
A fiatalabb kelletlenül megindult felém, gyáván. Beállította 60-ra, és olyan halkan beszélt, hogy csak én halljam:
- Sajnálom, tényleg. De ez fájni fog – mondta, majd megszorította a vállamat, és elkezdett sokkolni.