Horse hat Akadémia: Lucy ... 4 fejezet részlet:

A sötétség már teljesen befedte a tisztást. Álltam a karám közepén, és a fülemet a távoli, fényes épület felé fordítottam. A szél hideg volt, de hirtelen valami mást is hozott magával. Valamit, amit ezer év közül is felismernék. Először csak egy halk remegés volt a levegőben. Majd jött egy éles és egy vékony hang. Aztán megérkezett a dallam. Éreztem, ahogy a zene végigfut a hátamon, egészen a lábamig. Megfeszítettem az izmaimat. Ez a zene... ez nem csak egy dal volt. Ez nem Cathy illata volt, mégis ugyanaz fogott el. Ugyanúgy szabadnak éreztem a zenére magam, mint Cathyén. Azt hittem, hogy ezt is a láng elnyelte a mélybe. De nem. Itt volt, az iskola területén. De nem Cathy játszott a fadarabon, hanem más. Más volt az illata. Erősebb illata volt. A szívem gyorsabban kezdett kalapálni. Nem éreztem a sebem fájdalmát, és nem akartam, hogy vége legyen. A zene reményt hozott. De a remény mellé megérkezett a félelem is: mi van, ha ez a lány is elindul azon az úton, amiről nincs visszatérés? Akkor is ezt játszotta, amikor a tűz ropogott. Most ismét hallom. De ez a lány, aki most játssza, nem ő. Mégis... a zene ugyanazt teszi velem. Elfelejtem tőle a dühömet. Nem akarok többé rúgni vagy harapni. Csak állok a sötétben, és várom, hogy a hang visszahozza azt a lányt, akit elvesztettem. De a zene elhallgatott. Maradt a sötét és a magány. Vágtázni kezdtem a karám szélén, a patáimmal vertem a földet. Tudni akartam, miért hallom újra ezt a dalt, és miért pont tőle.