LouiSe blogja

Ha József Attila szíve nem ül a semmi ágán, Pajor Tamás nem köpi bele a világba a Bréket - hogy háztartási eszközzé válhasson az eszméd -, Lovasi András nem úszatja át Juttkát a folyón és Tariska Szabi nem látja magát a poharában, nekem se lett volna muszáj sorokat vedleni. De ők leírták a soraikat és nagyon magasra tettek egy mércét, amit át kell ugrania annak, aki ezzel a gyönyörű nyelvvel szeretne boldogulni. Számomra ez az első nekifutás, hogy leverem-e az első ugrással azt a bizonyos lécet, előbb-utóbb kiderül. Aki - hozzám hasonlóan - olyan szakmát űz, amiben a ma eredménye néhány év múlva már mint értéktelen, elavult vacak jelenik meg, annak kell valami állandó érték-teremtésre is törekednie - ha maga miatt nem is, azért mindenképpen, hogy legyen mit az utókorra hagynia. Ha mást nem is sikerül elérnem ezzel a könyvvel, csak annyit, hogy néhány polcon pár évig helyet adnak neki, már megérte!

Hiába a könyv forma, ezek még csak sorok - versek leginkább akkor lesznek belőlük ha a jövő igazolja őket, vagy ha az olvasóban megmozdítanak valami addig szunnyadó manót. Igazolás és manó nélkül csak ólmozott betűsorok, kuszák, időnként bántóak és pörgősek, vele viszont szerethető életképek lesznek! Így magukban pontosan egy lélegzetvételnyi gondolatot tudnak, néhány érzés-csapást, pecsétet egy minutumra.

A könyv elektronikus (PDF) változata ingyen letölthető a www.louise.hu honlapról, vagy a Magyar Elektronikus Könyvtárból. 

Verseskönyv, papíron és elektronikus formában is: http://louise.hu/poet/?p=838