Szezám tárulj!

Lonely_Wolf•  2020. március 9. 18:52  •  olvasva: 82

Még meg sem ismertelek, már szerettelek. És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap. És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

Pierce Brown




Arra gondoltam, hogy megengedem, hogy belém láss: hogy megláss engem. Igazán.
Félreteszem arcom elől a maszkjaim, ami már-már a börömmé vált annyi éjjen és nappalon át viseltem már. Lebontom lelkem lelketlen falát, amit oly régóta építek már szorgosan és szüntelen.
Miért?
Kérdezhetnéd, jogosan.
Engedd meg, hogy erre jól feleljek...



Néha elfelejtem már, hogy ki vagyok és ki is voltam. Valójában. Avagy ki is lehetnék.
Annyi felé tekintek; szétforgácsolt másodpercek peregnek ki és alá a kezeim közül, érdemtelenül. Pedig érzem a nehéz dobbanásokat a mellkasomban, ami jelzi, hogy élek (még).
Ámde a férfi erős, kemény és rendíthetetlen: érzései pedig, mint egy sziklának. Legalábbis a fáma szerint. Nem gyötrődik és törődik az ilyen dolgokkal, csak erősen töri át magát az életen, míg csak tud, aztán majd valaki megzabolázza és jó lesz. Jó lesz?

Csacskaság.


Nem értek ÉN ezzel egyet: szerintem ennek NEM így kéne lennie.
Meglehet, hogy bár a világot megváltoztatni nem tudom, mintsem gyerekként hittem és sok mást sem fogok már tán soha elérni..., de azt tudom, hogy az álarcok mögött lévő arc még az enyém. Az még én vagyok.
Elrejtem, mert egyrészt senkit sem érdekel, másrészt pedig nem fájhat, ha nem látnak.

Olcsó színjáték az élet.


Emlékszem még..., mondanám, mintha tegnap lett volna: de nem. Sokkal régebben. Amikor még nem voltak falak. Csak a bennem lobogó tűz, aminek a fénye messze terjedt.
Rég volt már.
Mostanra csak éppen lobban egyet-egyet, takarékon.

Félszegen hajol el, ha fúj a szél...


A szív, a szívem, mint csiszolatlan gyémánt tündököl és vár, eltemetve mellkasom rejtekében, hogy átadjam.
Ám Te nem jössz, amit nehéz sóhaj kíséretében nyugtázok ma éjjel is. Csak úgy, mint minden este.
Csupán egy, az estén és az esőcseppeken átszűrődő nehéz szaxofon hangja dobol neki magányos ütemet.



Tudod mit szeretnék igazán, végre már?
Gyere ide, kérlek.
Nézz bele mélyen a szemembe, amíg bele nem zuhansz abba, amit látsz, majd szorosan a karomba zárlak és halkan a füledbe suttogom:

Szeretnék veled az esőben önfeledten táncolni, mint éretlen gyerekek. Szeretném megmutatni, hogy mit ér egy könnycsepp, ami kicsordulva a boldogságtól, végiggördülve az arcodon elmossa minden bánatod, ami eddig vala volt.
Szeretnék veled egy ágyban álmodni, a közös ég alatt a jövőbe vágyakat rajzolni. Szeretném, ha a szemem tükrében felfedeznéd a világot és látnád, hogy mi is az, ami igazán fontos.
Szeretném megmondani Neked, hogy tudd: a felperzselt földből is képes még virág nőni, ahogyan a jég alatt is lakozik melegség. Szeretném, ha velem együtt suttognád, hogy együtt érezhetjük azokat a dolgokat, amiket a legtöbb ember valamiért mindig csak halogat.
De amire legjobban vágyom az az, hogyha már ráncok tengere borítja el az arcunkat, azt lássam visszatekintve, hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Lonely_Wolf2020. augusztus 4. 11:37

@Mikijozsa:
Ennek nagyon örülök.
Köszönöm, hogy erre jártál. :)

Mikijozsa2020. augusztus 1. 12:28

nagyon tetszett

Lonely_Wolf2020. augusztus 1. 12:20

"A szemek pedig mindent elárulnak annak aki igazán tud és akarfigyelni. :)"
Igen, de csak azoknak. Ám sokan nem ilyenek. :)

Ellabanya2020. július 30. 19:58

"Félreteszem arcom elől a maszkjaim, ami már-már a börömmé vált annyi éjjen és nappalon át viseltem már."
( Attensün! Okoskodás jön, figyelmen kivül hagyandó,hagyható :D ) Az jutott eszembe, mennyire totál felesleges álarcosbált játszani.Mert hogy annyira kevés az olyan ember aki a nyílt valós keményen önazonos "dolgokra" úgy igazán odafigyel. Bírálatok, negatív visszajelzések nagy százaléka is ennek tudható be. Maszk nélküliségre kapott pozitiv realciók pedig igazán könnyen kimazsolázhatóak, mert általában kevés van amelyik a tényleges és teljes figyelmet és megértést, odafordulást jelenti. Különben is azok alól a maszkok alól mindég látszanak a szemek. A szemek pedig mindent elárulnak annak aki igazán tud és akarfigyelni. :)

Szép volt a vége, nagyon szép szerelmetes álmodós!

kicsisara2020. március 12. 07:07

@Lonely_Wolf: ❤

Lonely_Wolf2020. március 10. 20:42

@Mikijozsa: Köszönöm szépen.

@Perzsi.: Úgy látszik, csak helyeselni tudok a bölcsességed előtt; ebben is igazad van. A bátorság nem csak az egyik félnek kell, a másiknak is. Mert egyik a másik nélkül nem teljes.
Köszönöm szépen a jó kívánságot, én is kívánok Neked minden kellemeset és jót!

Perzsi.2020. március 10. 15:06

@Lonely_Wolf: Pontosan. De bátorság nem csak a férfiaknak kell az érzelmek kimutatásához. Igaz, ez erre a világra vonatkozik. Az általam vágyott világban nem kellene ettől félni. De itt... Legyen szép napod!

Erzsi

Mikijozsa2020. március 10. 09:56

jó lett

Lonely_Wolf2020. március 9. 20:46

@kicsisara:
Köszönöm, mint mindig. Kedves vagy és ennyi. Ebben minden benne van és mégsem tudja kifejezni más szebben és jobban, amit ténylegesen érdemelnek a gondolataid.

@Perzsi.: Igen, igazad van.
A fentebbi gondolat csak egy séma, ahogyan én magam sem értem ezzel egyet.
Az egy elavult és ósdi elvárás, hogy a férfinak nincs és ne is legyenek érzései, vagy ha vannak, ne mutassa ki.
Szerintem ez nem helyes és nem így van. Nyilván, nem kell, hogy mindenen elérzékenyüljön, könnyezzen, akármi, de igenis a megfelelő helyen és időben, igenis ki kell mutatni az érzéseket.
Az az igazi bátorság és férfinek lenni, hogy meg merje mutatni azokat az ember fia. :)

Perzsi.2020. március 9. 20:14

"Ámde a férfi, erős, kemény és rendíthetetlen: " El ne felejtsen sírni a férfi. Néha kell, kötelező. Ettől lesz IGAZÁN férfi egy nő szemében, nem pedig attól, hogy kőszikla. Az olyan riasztó. A falakat pedig le kell rombolni, ez csak egy jó tanács.

kicsisara2020. március 9. 19:49

❤❤❤ Gyönyörű, tökéletes, szeretem!!!!
Nagyon mély érzés lakozik ezekben a személyes gondolatokban!
Imádtam minden sorát.. valahogy így képzelem az igaz szerelem érzését, a szerelmet!
Kívánom, hogy találjon rád az igazi, hogy megéld, átéld ezt csodát!
És nagyon de nagyon köszönöm, hogy olvashattam! És azt is, hogy könnyeket csaltál elő... nekem itt kezdődik a profizmus!
❤❤❤

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom