Pontatlanul a pontok halmazában

Lonely_Wolf•  2019. augusztus 7. 22:47

Minél tovább élsz, annál több veszteséggel kell együtt élni.

Belinda Alexandra



Néha szaladnak a percek, néha megkövülten megállnak és visszanéznek rám, hogy merre maradtam el. Mint akaratos gyermeket az anya, úgy vonszol. Csak még az a nem eldöntött, hogy ki kicsoda is ebben a történetben. Engem vonszol az idő maga után és mint tehetetlen gyermek, csak vonaglom és rángatózom, de semmit sem tudok ellene. Vagy pedig ő a gyerek, akinek ereje végtelen és mindig az van, amit ő akar. Jó kérdés: még az is megeshet, hogy folyton szerepet cserélünk.Ám egy valamit tudok: pontról pontra vesztek ellene. Egyik pillanat a másik után pereg el kezeim közül, mint homokszem, amit már többé nem tudok elkapni.

Változom.


Egy ideje azon kapom magam, néha, csendesen, társas magányomban a magányommal, hogy félek. Már a gondolatra is furcsa grimaszk jelenik meg a szám sarkában, mint egyfajta ellenkezés, hogy "mégis hogyan képzeled ezt?", de aztán... pontról pontra tűnik el, ahogyan belehidegülnek a pillanatok. Ahogyan beledermed az időbe.És fázom.Érzem és fáj, ahogyan lelkem hidegsége átjárja és megszállja a testem is pillanatonként. A baj csupán az, hogy egyre hosszabbak ezek a pillanatok...

Emlékszem, még régen, mikor fiatal voltam és gondtalan: nem, ilyenre nem emlékszem, mert sosem volt.
De arra igen, hogy mindig voltak álmaim. Amiket mindig el akartam érni. Amiket szerettem volna megosztani valakivel. Hogy a fülébe súgjam, csókoljam és hemperegjek vele nap nap után és érezzem, sosem voltam és lehettem volna ennél boldogabb.
Szomorúan gondolok vissza azokra a pillanatokra, amikor valóban voltak ilyen pillanatok. És azokra már kevésbé, de attól még igaz, amikor elengedtem ezeket. Mert buta voltam, fiatal és meggondolatlan.
Kergettem egy ábrándot, ami mellé félelem szegődött, és hitegetett, hogy ami van, annál lehet jobb. Nem tudtam megbecsülni azt, aki voltam és volt.

Cserébe pedig most úgy érzem, hogy senki vagyok és senkim sincsen.


Hagyjuk a klisék tengerét, amivel ilyenkor jönni lehet és sokan jönnek is, kérve és akaratlanul is. Nem hiszek ezekben és a mesékben sem már.
Álmatlan éjszakáim feketéségében csak az üresség lézeng lelketlenül, ragaszkodóan simogatva meg-meg a hátam. Ilyenkor még a létezésnek is elviselhetetlen súlya van.

Érted ezt...?


Keresem az utam, és még megannyi mindent, amit szerettem volna. Mégis..., ahogyan telnek a napok, egyik a másik után: rezignáltan döbbenek rá, hogy előbb darabokra, majd egyre kisebb szilánkokra török és szép sorban vesztem is elfelé ezeket. Fénylőn hullanak alá, hangtalan, amit aztán elnyel az idő végtelen homokja. Szeretném azt hinni, hogy ezek nyomok hozzám, és egyszer majd valaki a végén, amikor talán még a legutolsó utáni pillanatban sem késő, de, nem hiszem. Azt gondolom, hogy már a hitem is elhagytam valahol.

Meg kellett fizetni a vámot és az volt éppen a soros.


Ha még időben olvasod soraim, nem csupán digitális karakterek halmazát látod csupán, aminek ára az időd, amit ráfordítasz: légy bölcsebb, kérlek. Remélem, hogy Neked még nem késő.
Én..., minden éjjel meghalok egy kicsit.
Emlékeim tárháza már most végtelen, ám a gond az, hogy nincs meg az egyensúly. Szeretném, ha végre már....ha már végre...ott lennék, ahol szépek és őszinték a mosolyok, amikor a melegség átjárja testem és lelkem. Amikor nem a saját kezem simít végég a saját arcomon és a mosoly, ami szememben tükröződik, az nem a tükörből mered vissza rám groteszk torzulatként, hanem az élet értelmeiről.
Bárcsak lehetnék Én is a kiválasztott. Újra. Remélve, hogy most már nem rontom el többé.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Lonely_Wolf2020. augusztus 1. 12:29

@kisspatricia:
Igen, ez tényleg így van: néha a legapróbb dolgok adják a legtöbb erőt ahhoz, hogy mégis össze tudd magad szedni és tudj továbblépni egy újabb lépést, ha nagyon elerőtlenednél. :)

kisspatricia2020. július 31. 19:48

Szomorú ez a bejegyzésed. Magam is sokszor "haltam bele" dolgokba. Néha a világ legapróbb dolgai segítenek túlélni.

kicsisara2019. november 13. 06:05

@Lonely_Wolf: jó reggelt :) az idő minden döntésünket visszaigazolja.. a kispiszok :D
Szépséggel teli mosolygos napot :)

Lonely_Wolf2019. november 11. 21:17

@kicsisara: Remélem, hogy így lesz. Az idő remélhetően igazolja majd eme gondolatot. :)

@okeanus: Az élet mibenlétét - szerintem - nehéz lenne pontosan definiálni.
Persze, ignorálhatom azokat a helyzeket és mindent, ami rossz volt vagy lesz, de attól még, azok is nőnek és fognak, az életnek nevezett halmaz részei maradnak.
Függetlenül attól, hogy nem ezekre kell fókuszálni és nem ez a lényeg.
A lényeg - az én gondolatomban - hogy megélni mindig az adott pillanatot. Ha örülsz, örülj akkor és ott. Ha fáj, akkor fájjon. Élj meg minden érzést, mert csak így lesz mindig több és több. Az ember. Az érzés.
Nem azzal, hogy a múltba révedünk, vagy a jövőt fürkésszük. Azt is kell, nem mondom, hogy nem. Csak nem mindig. :)

@Mikijozsa: Nem, nem. Félni nem kell. Remélni és emelt fővel élni, azt ildomos. :)

Mikijozsa2019. november 5. 09:33

Nem kell félni csak jót várni
Tetszett

okeanus2019. november 5. 07:06

Az élet nem egyre növekvő és szaporodó veszteségek halmaza!!!
Aki azonban mégis úgy éli meg, az tényleg meghal minden nap egy kicsit...
Talán ki kellene ebből lépni????

kicsisara2019. november 5. 05:14

Bárcsak korában olvastam volna el ezt a remek művet.. Bárcsak.. lenyűgöző ahogy írsz!
És igen leszel Te még kiválasztott! Lesz még lehetőség arra, hogy más valaki is simítsa az arcod, s körbe vesznek majd az őszinte mosolyok, csak engedni kell. Elfogadni!
Szépséges napot kívánok neked! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom