Néha valóban úgy van

Lonely_Wolf•  2020. május 21. 19:56  •  olvasva: 22

A szenvedés az arra való képtelenség, hogy elfogadjuk az életet úgy, amint van.

Buddha


Néha váratlanul talál meg a gondolat.

Csak arra eszmélek fel, hogy tekintetem a távolba szegezem; a világ és minden tartozéka nemes egyszerűséggel elfolyik mellettem. Mintha sziklaszirt állna a folyó egy pontján, és bár a víz sebes sodrása megtörik rajta minden pillanatban, mégis kikerüli.

Így vagyok néha én is: utat vágok a pillanatba a létezéssel.

Bár együgyű és buta lenne azt hinni, hogy ez változtatna bármin is, mert nyilvánvalóan nem. Csak messzire szalad az érzékelés, félszegen nézve vissza rám. Oly üresen, olyan érzéketlenül. Nem szeret, nem gyülől. Csak van. Pártatlanul, ami kevesek kiváltsága.


Csak nézem az égen szálló fecskéket és valami megsajdul bennem. A szabadság illúziója. Vágyakozás valami iránt, ami nincs. Mégis úgy hinni, hogy jó lenne. Ismeretlenül is.


Szeretném... elfogadni, de nem megy. Mélyen belül jelenik meg az ellenállás, függetlenül, hogy erőnek erejével akarom, hogy másképpen legyen. Mondanám, hogy szeretnék ordítani és toporzékolni, mint dacos gyermek, akinek nincs meg az ereje, hogy meglegyen az akarata.

Merő hazugság lenne csupán.

Sok dolog foglalkoztat, a világ sok dolga fut át rajtam, de vannak olyan elemi törvények(?), amik már bevésődtek. Ez is ilyen.

Mintha a gyémántot kérnék meg, hogy legyen már újra szén, csak a móka kedvéért. Talán megtenné, ha tehetné. Talán. De ennek a valószínűsége kicsi. Pont annyira, mint arra, hogy ordítsak és toporzékoljak, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan szeretném.

Tervezni pedig... igazi luxus. Legalábbis néha úgy érzem, hogy makrancoskodom a szabad akarat szemfényvesztő párafelhőjében. Ahelyett, hogy hagynám, hogy történjen, aminek történnie kell. Ám akkor mégis ki, avagy mi dönti el, hogy minek kell történnie? Kivel, miért, hogyan?

Ez olyan nem igazságos.

Igen, tényleg nem az. Mindenki tudja, de senkit sem érdekel, mert épp olyan fölösleges.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Lonely_Wolf2020. május 23. 19:50

@Mikijozsa:
És ezzel a mondattal mit szerettél volna mondani jelen esetben, avagy mire utaltál volna? :)

Mikijozsa2020. május 22. 21:05

a szabadság illúziója

Lonely_Wolf2020. május 22. 11:26

@Perzsi.:
Köszönöm, valahogyan biztosan lesz. :)
Úgy még sosem volt, hogy nem.

Perzsi.2020. május 21. 20:25

Átérzem, és igazad van. Pont így érzem mostanában én is, egyre erősebben. Szabad akarat? Vicc. Minek, ha valaki gáncsot dob elém? És hiába is háborgok. Lehet, okkal, és értem történik. De ha én nem kérek az ő vigyázásából? Csak néha nézne félre egy kicsit. A Buddha idézet pedig pont ide illik. Kívánom, hogy lelked megnyugvásra találjon. Valamikor..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom