Gondolatok az út testén

Lonely_Wolf•  2019. május 15. 17:06

A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.

Albert Camus


Mindig azt mondom, hogy bármi üt ki vagy sújt le, mindig fel kell állni. Nem szabad feladni, bármi is történjen. Erősnek kell lenni és maradni, mert csak így lehet haladni. És ebből máris lehetne egy jó kis Rocky klisét alkotni, bár nem ez a tervem. A helyzet az, hogy nem tudom, mi a tervem.
Persze, fejben eldönteni dolgokat nem nehéz. Sőt!
Ott hangzanak csak igazán remekül, legyen az bármekkora marhaság is. Csak... mikor odakerül, hogy akkor mutasd, mit is rejt az ingujjad, hol az elrejtett ász, ami nem kerül elő..., akkor van gond.


Ha elgondolkodom azon, hogy mik az én problémáim, amikkel minden egyes nap szembe kell néznem, vagy pedig a döntéseimnek a hozománya...akkor néha nagyon szánalmasnak érzem. Még akár magamat is. Főleg, ha összehasonlítom. És akkor meg is állhatnék itt: miért kell magamat bármikor és bárkivel is hasonlítgatni? Több leszek attól vagy éppen kevesebb? Nem valószínű, bár attól még érezhetem magam szarabbul. Persze, rá lehetne vágni, hogy jobban is, de "törvényszerűség", hogy a másik irány nem mindig igaz.

Az önostorozás sokkal fájóbb, "menőbb" és egyszerűbb, mintsem tenni azért, hogy valami jobb legyen. Nem így van?


Olyan jó lenne, ha lenne...de mi is?
Idő mindenre és mindenkire? Anyagi biztonság? Szeretet és szerelem?

Van.

Biztos van, csak épp...nem mindenki van jó helyen és időben. Akinek minden rendben, az könnyen hajtja, hogy ez így teljesen jó. Aki pedig lenn van, annak még az ég is nehéz.


Ilyenkor pedig csak az segít, ha vannak barátaid: nem kell, hogy sok legyen. Elég, ha csak maréknyi van. Persze, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. Hiszen egy maréknyi hamu biztosan nem fog sokat segíteni senkinek sem a baján.

De az a nehány ember, aki őszintén a barátod és melletted áll, még akkor is, ha évek teltek el azóta, hogy nem láttad őket...és nem néznek Rád másképpen, mintsem, amikor eltűntél, elmentél, elvesztél. Ők azok, akik felemelnek, bárhol és bármennyire milyen is legyél.

Őket becsüld meg.

Ne légy tucatember. Csak add mindig önmagadat és meglásd, aki hasonlóan gondolkodik, az meg fog lelni.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Angyalka732019. május 15. 19:11

Csodálatos gondolatok, amiket itt írsz.
Számomra néhány sorod megszívlelendő.
Köszönöm, hogy rád hangolódhattam. Bizony, barátok és - nők nélkül nehezebb lenne.
A szeretet és szerelem kényesebb ügy számomra. Most van egy pasi, ki a közelemben van, mégis elérhetetlen.
Csak egy ölelést gondoltam vele, de ..... nem lehet.
Mit tegyek? Marad a reménytelen vágyakozás .....
Csak a jelenlegi pasim meg ne tudja!

Szép napot kívánok neked.
Még egy párszor elolvaslak :) !
Szia. Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom