Lola22 blogja

Magam elé meredve a hintaágyon ülve,
gondolatok cikáznak a fejembe,ezt én sem értem.
Üvegpohár a kezemből,majd kiesik,
ne hagyd kérlek így,a szívemet összetörni.

Csend van,már alszik a város,
kihalt most minden,de még se magányos.
Mert ő itt él a szívembe,akkor is,ha nincs itthon,
vele az élet nem monoton,hanem boldog.

Ez most más,jól esik a gondolkodás,
a ragyogó csillagokat nézve,ez az álmodozás.
Az élet egy csónak,evezünk együtt tovább,
a szív sebezhető,rengetegszer ölelj még át!

Neked adom,mi a legféltetebb kincsem,
elfogadod,s megbecsülöd örökké a szívem.
De vigyázz rá,mert olyan,mint egy kristálypohár,
könnyen összetörik,ha földhöz vágják.

Neked adom a legszebb érzéseimet,
a bizalmamat,a hűségemet,és az igaz szerelmemet.
De vigyázz rá nagyon,mert,ha egyszer meginog,
akkor elszakad végleg a kötél,mely összekötött bennünket egy ragyogó szép Májusi napon.

Neked adom Testem s Lelkem,
cserébe csak azt várom el,hogy ne legyek a játékszered.
Voltam én már nem egyszer sokaknak a bohóca,
azóta van szívemnek biztonsági zárkódja.

Semmiből jövő láva,
hívott táncba.
Keringőre kért,
elhagyott a józan ész.

Semmiből jövő örvény,
megszegtük együtt a törvényt.
Most egy közös cella a házunk életfogytiglan,
mert a szerelmünktől egyikünk sem akar szabadulni soha!:)

Mit érsz,ha szeretet nélkül éled az életed,
mit érsz,ha csak a gonoszságod az egyetlen fegyvered?
Mit érsz,ha egyetlen szép szó se hagyja el a szádat,
mit érsz,ha a szíved kőből van fabrikálva?

Mit érsz,ha folyamatosan lenézel másokat,
mit érsz ha állandóan piszkálódással töltöd a napokat?
Mit érsz,ha kigúnyolod más ember álmait,
mit érsz,ha nem csodálod a szerető szívek táncait?

Mit érsz,ha köszönés helyett,inkább elsétálsz,
mit érsz,ha az egész életed egy nagy bunkóság?
Mit érsz?Nekem semmit,nem vagyok rá szorulva,
az ilyen emberek jobb,ha inkább magukra maradnak!

Kolleganőmnek,akinek nem tudom mit ártottam,de még köszönni se méltóztatik!

Megesik,hogy néha napján,
koszorúba fonom lelkem gondolatát.
Olyankor a szemeim csillogva a távolba néznek,
már boldogsággal töltenek el az elmúlt évek.
Boldogsággal emlékszek vissza sok-sok elhervadó tavaszra,
örömmel gondolok a szívet össze tépő fiúkra.
Ha ők nem lettek volna,talán soha nem élem át,
az első igazi,szívszaggató szerelmi csalódást.
Ha ők nem lettek volna,talán rá sem lelek a kincsre,
én nem veszítettem el semmit,inkább csak gazdagabb lettem pár,szép emlékkel.
Gazdagabb lettem,és semmivel sem kevesebb,
ma már az emberekben csak a belső értéket keresem.
Nem számít,hogy nyúzott,hogy mennyire fáradt,
szépnek látom akkor is,ilyen az őszinte ímádat!