Néha színeset álmodok

Liwet•  2022. január 14. 14:42  •  olvasva: 48

Néha színeset álmodok,
elmúlt időkre emlékszem.
Az eltűnt nyárra gondolok,
benne, amit úgy szerettem:
-csillagok égi ragyogását,
nyári buborékos esőt,
friss búzakenyér illatát,
erdők, mezők, halk sóhaját.

Szabad lelkem szálló levél,
és a falán idő pereg.
Szívem dobban, hisz és remél,
ahogy távolba révedek.
Az óceán dalol nekem,
vagy csak ereje teljében
haragja zúg a köveken.
Néha pihen az óriás,
elalszik csendes estéken.

Titkokat takargat a mély,
útra hív és reményt ringat.
Vize élet-halál bölcső,
ahogy hatalma megcsillan.
Ha akar elvisz, elveszejt,
tükrében az ég felcsillan.
Majdan a végén, hullámok
közé, azúr mélye elrejt.







Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Liwet2022. január 15. 18:05

@SzaipIstvanne: @skary: @_nobody: @Mikijozsa:
Hálásan köszönöm az olvasást! ♥️

Mikijozsa2022. január 15. 16:43

úgy kell lehető legszínesebben álmodni gratulálok szép vers

_nobody2022. január 15. 16:02

Szép

skary2022. január 15. 09:18

ohh

SzaipIstvanne2022. január 14. 17:22

Olyan jó is szineset álmodni, legalább álmaink legyenek azok.
Szép vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom