Virág-versek

Vers
Liwet•  2020. október 18. 10:48

Borostyán- zöld ruhám

A sors szavát verdesi a szív,
ahogyan most emlékezni hív,
csend lakja a tájat, a szobát,
szél járja már a lábak nyomát.

Az elmúlás szívemig kúszik,
minden, ami szép volt, elmúlik.
Emlékeket inhalál a mell,
kismadár a szív, repülne el.

Égre fel, mint a nyári harmat,
belőlem majdan új fű sarjad.
Időtlen időkön, örök csend,
szeretünk, elmegyünk ez a rend.

Szívemből fű nő, a legzöldebb,
hiszen a természet legbölcsebb,
mindig megújul, új ruhát ölt,
az enyém zöld lesz, borostyán-zöld.



Liwet•  2020. október 18. 09:54

Sebzetten

Mint erekben a vér, úszik a szürkület,
a lámpasorok este, mint lidércüveg.
Alkoholkéken, hideg fénnyel kél a Hold,
didergő csillagait kelti az égbolt.

Talán maradunk, talán mi is elmegyünk,
önmagát elnyelő világban senyvedünk.
Beteríti szívünket a szürke homály,
a világ egy végtelen járványispotály. 

Még az ősz is velünk sír, hullatja könnyét,
veszítjük a jövőt, mint kagyló a gyöngyét.
Úszik a szürkület, mint a biztos jövő,
a réseken bújik a pontos orvlövő.

Liwet•  2020. október 17. 14:26

Őszi sóhaj

a kertek viselik az ősz nyomát
rég kóró lett a sárga kúpvirág
búza-szőke nyár volt az én álmom
mikor nyílott ezer színes virág

hársméz illatú esték öleltek
alkonyok puha fényei szálltak
házfalára támaszkodó árnyak
rád gondoltam gyorsan odébb álltak

mint a macska osont a virradat
vággyal ébredt a pirosló reggel
zsákba rakta titkát a pirkadat
lángot gyújtott véreddel véremmel

a kertek viselik az ősz nyomát
hunyorogva fényt szór a lámpasor
kéklő esték suttognak a kertben
belereszket az öreg hársfasor

amikor szárnya bomlik az éjnek
őszi szél galagonya bokron leng
víztükrében a Hold nézi magát
amíg a csillagok fénye dereng

Liwet•  2020. október 17. 14:26

Október

Kicsit maradj még napsugár
És égen a nefelejcskék
Október árnyéka foszlik
Ahogy kihűl az alkonyég

Hol van a víg madárének?
Eltűnt a zöld fakul a rét
Hol van a tegnapi mámor?
Távol mint a csillagos ég

Tétova percek topognak
Olyan megfáradt a világ
Őszi szelek fütyörésznek
És a meleget lopkodják

Október nyisd ki a szemed
Egy kis napfényt még érezzünk
Szedik a szőlőt a lankán
Várj amíg mustot préselünk

Míg a gazda bordalt danáz
Nóta száll mint az ökörnyál
Hegy mögött a lenyugvó Nap
Mustízű estéket dézsmál

Liwet•  2020. szeptember 29. 09:34

Őszi sanzon

Ma belém karolt a gesztenyeszemű Ősz.
Esővel, hervadó levelekkel időz,
szürke, komor fellegek úsznak a tájon,
megkopott az eget kékre festő vászon.
Holdarcú vándor jár az avaros úton,
sárga, halott levelekből koszorút fon.
Sápadt arca éji köd, gesztenye szeme,
elmálló időket szór el a két keze.

Kérges markával összefogta a szépet,
magával vitte: -  Az ég kékjét, színeket,
a nyár melegét, nyíló rózsák illatát,
gyümölcsök ízét, vidám tücsökmuzsikát,
kertekből a sok virágot, mezők zöldjét.
Mindent vitt és rám hozta a siket csöndjét.
Ugyan mi vár engem? Víg nyaram lesz-e még?
Futva jön-e még elém a tavaszi szél?

Súg-e fülembe, milyen szép is az élet,
olvas-e tűz szívemből tündérmeséket?
Biztatom magam, hiszen még alig éltem,
az élet a szív olyan gyenge, törékeny.
Ó, vigyél el jó messze , hűvös őszi szél,
Istenem segíts meg, ha már teremtettél.
Mert útra kelnék, mint a vándormadarak,
a Föld másik felén épp szikrázik a Nap.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom