Virág-versek

Vers
Liwet•  2020. július 11. 18:05

Titkaim kertjében

Mint szétrebbenő apró lepkék,
úgy robbannak a fények szerte.
Szívek aranyában nyáridő,
benne naptüzek lángolnak. 
Fellobbannak messzi tájak,
kifeszülnek a vitorlák,
szememben a kékség vágya,
szabad lelkem felemelkedne,
felhőkkel versenyre kelne.
Titkaim kertjében egyre,
úgy jársz-kelsz a szívemben,
mint az ezüstös holdsugár
a fénylő csillagok között.
Ahogy veled ébred a fény,
mint a hajnali szellő,
olyan lágyan és szelíden,
megérinted a szívem. 
Ránk terül a bársonyos éj,
új bíbor hajnal dereng,
most senkivel sem cserélnék.




Liwet•  2020. július 9. 09:04

Akvamarin hangulat

A nyári idők varázsa úgy árad szét
Mint ahogy a szél is elviszi a zenét
Az ablakon beoson a víz illata
Akvamarin kék a napom hangulata

Fodrozó hulláma édes titkot locsog
Vágyom utánad a szívem érted dobog
Ahogy az ég kék íriszén ébred a fény
Beterít a szép remény mint a verőfény

Fénydiszkoszt hajított valaki a égre
Lomhán hullámzik a tenger szívverése
Muzsika ez amit mindig elhoz a víz
Gyöngyöző hulláma akkord és csipkedísz

Messziről is hallom a dalt és dobogást
Tudom a szél elhozza azt a vitorlást
Mindenkinek nyílhat még illatos virág
És nem csak egy álom az a szép új világ

Liwet•  2020. június 30. 08:13

Hazatérés

Vajon meddig tarthat ez az álom?
Nehéz arról írni, ami készül.
Időtlen varázsban ringatózom,
míg a nyár a napfényt hordja ékül.
Magas bércek felett Te vagy a szél,
én meg a szélben ringó búzaszál.

Pipacs szívem érted lobogva ég,
Te vagy, aki a két karjába zár,
s én a föld, mely magába befogad.
Virágos most a rét, izzik a nyár,
jelre dobban a szív, jövőt remél.
Ha hálót fon ránk az este csendje,

az éterben pici fények úsznak,
ahogyan felúsznak a szívemig,
hallhatatlan csendek előbújnak,
vágyak szárnyán repülök, szívedig.
Ébrednek a szétgurult csillagok,

hűs fényüket a Holdra feszítik. 

Liwet•  2020. június 26. 07:42

Égi zenebona

Muzsikál, zúg a tengerár,
szívem üteme a nagy dob.
Kórusban zümmög az erdő,
dűlöngél a lámpaoszlop.

Két nagy felleg a cintányér,
pattognak villámok, szikrák.
A sóhajuk, mint tűzcsóva,
fellobban a parti sziklán.

Villám dörren, ablak zörren,
fentről vezényel az Isten,
Vihar fésüli a nádat,
sok ijedt levél felzizzen.

Hajlong a fűz, karja suhog,
jajongja a víznek baját,
eső veri az ütemet,
mossa a nyár lobonc haját.

Liwet•  2020. június 22. 14:57

Ennyi éves lettem...

Ma van a szülinapom
Már nem számolom mennyi
Csak az a fontos élek
És lehetne még ennyi

Szaporodnak éveim
Összefogom masnira
A tükör nem hazudik
távolról még annyira

Ma van a szülinapom
Megünnepelem magam
Isten arcára derűt
csalok unos-untalan

Veszek magamnak rózsát
Egy mézeskalács szívet
A negyvenkettedikre
Most nem találok rímet

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom