Virág-versek

Gondolatok
Liwet•  2020. október 18. 10:48

Borostyán- zöld ruhám

A sors szavát verdesi a szív,
ahogyan most emlékezni hív,
csend lakja a tájat, a szobát,
szél járja már a lábak nyomát.

Az elmúlás szívemig kúszik,
minden, ami szép volt, elmúlik.
Emlékeket inhalál a mell,
kismadár a szív, repülne el.

Égre fel, mint a nyári harmat,
belőlem majdan új fű sarjad.
Időtlen időkön, örök csend,
szeretünk, elmegyünk ez a rend.

Szívemből fű nő, a legzöldebb,
hiszen a természet legbölcsebb,
mindig megújul, új ruhát ölt,
az enyém zöld lesz, borostyán-zöld.



Liwet•  2020. szeptember 23. 10:56

Túl az Óperencián

Mint a verdeső szárnyú lepke,
lebeg az álom varázs leple.
Az éjjel mély kútjából árad,
elmos minden akadályt, gátat.

Éji felhő széle friss, habos,
kimosta az égi csónakos,
mikor játszanak az angyalok,
szólnak az édes, hárfahangok.

Feltámad hiányod, mint a szél,
álom kél és rólad mesél,
az éj gyújtja fényes csillagát,
a rózsa még ontja illatát.

Csodavilágom meséin túl,
rád gondolok, mikor holdfény gyúl,
a Nap is mosolyogva ébred,
ha nyúlsz érte, szinte eléred.

Szárnyad érintsen édes álom,
ezüst Hold fénye csüng az ágon,
szél hoz levendula illatot.
Ragyogj fel! Úgy, mint a csillagok.

Liwet•  2020. szeptember 23. 10:55

Lassú tánc

Lassú táncát járja a szél,
az öbölben surrog a víz.
Ahogy reggel felkel a Nap,
a fénye a távolba hív,

elfáradt pillangó repdes
a fakuló ég vásznain.
Halk dobbanást ver a szívem,
bárcsak lennének szárnyaim,

szállnék én is, mint a fecske.
ha beköszönt a hűvös ősz.
Szárnyam lenne, messze vinne,
rám intene a dinnyecsősz.

Lassú táncát járja a szél,
a sok levélnek szárnya nő,
míg ezt a keringőt járják,
gyantát sír a vörösfenyő.

Liwet•  2020. szeptember 12. 20:53

Hajnali eső

Ma ahogy meghasadt az égi kárpit
A reggel beszivárgott nehéz szaggal
Szálas eső végig sepert a parton
Hullámokon tájon jól végig vagdalt

Felébredt a város és a sirályok
Gólem felhő mered a szürke égről
A várerőd faláról vad szél ugat
Olyan felejthetőt az elmúlt éjről

Hullámot ver a víz habzik a szája
Tócsákba gyűjti az ébredő partot
Rázkódik az utca vizes reggele
Szálas eső mos köveket és arcot

Liwet•  2020. szeptember 11. 12:25

Szeptember

Ne hallgass el őszi erdő,
Kicsit még suttognék veled.
Zizegj halkan nyárfaerdő,
Éljetek még, zöld levelek.

Hiányodhoz szokott szívem,
Monoton ütemben dobog,
Csendes a víz a felszínen,
Bár az óceán lent, morog.

Az árnyak már gömbölyödnek,
Kék üresség partokra ül,
Fáradt napok hömpölyögnek,
Míg az idő elmúlást szül.

Hol a boldog gyerekkacaj?
Hová tűnt el az életünk?
Felzúdul a sziréna-jaj, 
A maszkok mögött révedünk. 

Pedig mily szép vagy szeptember, 
Mégsem vidít fel ősz szemed, 
Elhervad a virágtenger, 
Elmúlást fest már az ecset.  

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom