Virág-versek

Barátság
Liwet•  2019. október 9. 10:51

A csend partján

Egy régi, kedves barátomra emlékezem.

Elértél a csend partjára, nincs már semmi...
A Szajna vize nem visszhangozza a dalt,
A Monmartre dombja rozsda őszbe lépdel,
Árván álldogál az ecset a pohárban,
Üres gyűrött lapok a papír kosárban,
Színes palettád elfolyt éjfeketére.

Jöttek-mentek a gondtalan gyermekévek,
Csupa öröm, dal volt akkor még az élet,
Végtelennek tünt minden forró, vidám nyár.
Elhittük, hogy a boldogság mindig ránk vár.
Most a Sacré-Coeur harangja kondul,
Lelkedért szól ma az ima és a harang.

Az élet mély kútjából rád áradt bánat,
Megette tested, lettél önmagad árnya.
Szíved ajtaját mindíg jól kulcsra zártad,
De már nem fáj semmi, lelked az égbe tart.
Örök vadászmezőkön csillagot festesz,
Fényed a szemembe sűrű könnyeket csal.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom