Virág-versek

Liwet•  2020. augusztus 1. 09:23

Mint a kígyó

Álmaim bolodja vagyok, kerget a szél,
szemem kékjén az óceán ragyog
és örülök, hogy nyár van, az ég megkísért,
- elszállnék, veletek madárrajok -

Álmok bolondja vagyok, viharban levél,
szemem kékjén ábránd-felhők úsznak,
ide-oda repked a fövenyen a szél,
lágy csókokat lopva az azúrnak.

Álmok bolondja vagyok, ragyog rám a Hold.
Ábrándjaim ha egyszer kivesznek,
talán kialuszom,eltűnnek, mint a folt,
mint a kígyó, bőrömből kivedlek.

Álmok bolondja vagyok, semmit se bánok,
hűs csillagok veletek nevetek.
Álmaim bűvös tengerén messze szállok,
elringatnak a rózsalevelek.

Liwet•  2020. július 26. 19:51

Nyáridőben

A vízre holdezüst pereg
A tükrén halk hullám fecseg
A csónak álomba suhan
Az éjsötét most lezuhan

Felzsong a nyáréji illat
A selyem párna is izzad
Forr a levegő és a vér
Hold és a csillag összeér

Szellő ringatja a nádat
Álompor hinti a vágyat
Majd pirulva jön a reggel
Szégyellős lesütött szemmel

Záporban fürdőzik a nyár
Fűszoknyában mezítláb jár
Búzavirág szeme ragyog
Éjjel őrzik a csillagok

Liwet•  2020. július 21. 09:05

Egy majdnem tökéletes nap

Renoir kertje

Úgy megdobogtatta szívem ez a város,
pedig már többször jártam csodái között.
Sacré-Coeur lépcsőjén üldögéltem,
a tájra nyugalom és béke költözött.

A dombról szemem elé terülve Párizs,
Montmartre színeivel a napfény táncolt,
az Eiffel torony karcsú sziluettje,
horizont kék egén tartotta a távolt.

Musée de Montmartre kertjében jártam,
Renoir "kávézója" úgy elandalít.
Letűnt korok képei múltról mesélnek,
míg a nap szeplőket szórva rám, elvakít.

A szobák, a képek, ecsetek, paletták...
A régi kor szellemében elmerültem,
elképzeltem Renoirt, ahogy melegszik,
az öreg kályhát látva, úgy felderültem.

Suzanne Valadon fia itt volt gyermek,
bohémek közt és kocsmákban nevelkedett.
Sok lelki viszontagság után felnőve,
Maurice Utrilló, felemelkedett.

Világhírű festők anya és a fia,
itt a napfényes kertben sétáltak egykor.
Ámulva néztem a fennmaradt kincseket,
a szívemben mind elvittem szürkületkor.

Volt egy gyönyörű nap, de nem teljes, egész,
mert nélküled még a gyönyörű is kevés.
Ha itt lehettél volna velem e napon,
úgy lett volna teljes, a szívemnek mesés.

Párizs. 2020, július 18.

Liwet•  2020. július 11. 18:05

Titkaim kertjében

Mint szétrebbenő apró lepkék,
úgy robbannak a fények szerte.
Szívek aranyában nyáridő,
benne naptüzek lángolnak. 
Fellobbannak messzi tájak,
kifeszülnek a vitorlák,
szememben a kékség vágya,
szabad lelkem felemelkedne,
felhőkkel versenyre kelne.
Titkaim kertjében egyre,
úgy jársz-kelsz a szívemben,
mint az ezüstös holdsugár
a fénylő csillagok között.
Ahogy veled ébred a fény,
mint a hajnali szellő,
olyan lágyan és szelíden,
megérinted a szívem. 
Ránk terül a bársonyos éj,
új bíbor hajnal dereng,
most senkivel sem cserélnék.




Liwet•  2020. július 9. 09:04

Akvamarin hangulat

A nyári idők varázsa úgy árad szét
Mint ahogy a szél is elviszi a zenét
Az ablakon beoson a víz illata
Akvamarin kék a napom hangulata

Fodrozó hulláma édes titkot locsog
Vágyom utánad a szívem érted dobog
Ahogy az ég kék íriszén ébred a fény
Beterít a szép remény mint a verőfény

Fénydiszkoszt hajított valaki a égre
Lomhán hullámzik a tenger szívverése
Muzsika ez amit mindig elhoz a víz
Gyöngyöző hulláma akkord és csipkedísz

Messziről is hallom a dalt és dobogást
Tudom a szél elhozza azt a vitorlást
Mindenkinek nyílhat még illatos virág
És nem csak egy álom az a szép új világ

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom