Virág-versek

Liwet•  2019. december 12. 10:00

Béke van

Kék hullámokon messze úszik szívem
Tudom nem tarthat örökké semmi sem
Elmegyek egy furcsa kínnal boldogan
Szívemben öröm lelkemben béke van

Felettem a Nap alattam fellegek
Egy új dalban az életem felpezseg
Kék hullámokon messze úszik szívem
És most hagyom hogy zokogjon nyüszítsen

Angyalok dala zsong a fellegekben 
Már karácsonyra hangolnak a Mennyben
Felettem a Nap lábam alatt a Föld
A világból a legszebb az anyaföld

Fentről minden más másként ragyog a Hold
Városok arany fénye elvarázsol
Apám Anyám emléke megsimogat
Az égen ők gyújtják a csillagokat

Saint-Malo, 2019. október 30.

Liwet•  2019. december 11. 12:24

Már nem...

Arany pálcáját eltörte az alkony,
a kék nyugalomidő megváltozott.
Tekergő füstöket pipál sok kémény,
- itt a tél - a napsugár leáldozott.

Szállnak a madarak, napfényes tájra,
megdobban a szívem, az örök vándor,
- futó homokon nincsenek gyökerek -
vinne a lábam...de nem vagyok bátor.

Fehér sirály repül a szürke égen,
elszállnak azok is, mint én is mennék.
Alig csendes-suttogás szívem, lelkem,
ráül ez a nagy, távol-végtelenség.

Valami gúzsba köt, nincs szabadulás,
belep a tél, a terülő szürkeség.
Bújik a Nap - én is -  az esttel hamvad,
- már nem számít-  talmi minden büszkeség.

Liwet•  2019. december 10. 10:59

Mikor elcsendesülnek a szavak

Mert elcsendesülnek a szavak
Minden szóvarázs tovatűnik
Pedig még álmodnék egy mesét
Egyetlent az utolsó tűzik

Mert felégetünk minden szépet
Hamuvá lesznek álmok csodák
Ami elkezdődik véget ér
Szívünk porát lepik a mohák

Elmúlik minden szívdobbanás
Az idő nélkülünk megy odább
Álmaink vonata messze jár
Haladunk a vég felé tovább

Liwet•  2019. december 10. 10:48

Fabula

Pilinszky János azonos c. verse után

Öreg farkas béke a szívében,
jóra éhes, szépre vágyott.
Elvetődött egyszer a faluba,
és bámészkodott, dudorászott.

Csak nézte az embert gyönyörködve,
jónak vélte, nem kétséges.
A Nap reggel a házba benézett,
fájt, mit ott látott, rémségest.

Mozdulatlan farkas, meredt szemmel,
kit agyonvert az az ember,
akiről azt hitte, lelke csak jó,
s nem tör életére egyszer.

Tisztelet a költőnek 
1921. november27-1981. május 27.

Liwet•  2019. december 2. 13:44

Furcsa álmom volt

Volt egy furcsa álmom, elmesélem.
Nem rég volt, a molón jártam éppen.
Az erőd köveit nyalta a víz,
nem volt késő, lehetett este tíz.

A kávézókból még dőlt a ricsaj,
az utca sem volt még éppen kihalt.
Egy fiú az erőd mellett zenélt,
harmonikát fújt, húnyta a szemét.

A dalát hallgatva körbe áltuk,
ő csak fújta, mi pedig csodáltuk.
Olyan szép volt a dal, majdnem sírtam,
azért ezt a verset meg is írtam.

Jött a dagály, elragadta a víz,
dala a hullámokon egyre sírt.
Most folyton azon gondolkodom én,
vajon létezik-e fiú szirén?



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom