Kisregény - avagy novella(ák)

A TÖRTÉNET KITALÁLT, A FANTÁZIA SZÜLEMÉNYE, SEMMI VALÓSÁG ALAPJA NINCS!

Vasárnap, Október huszonkilenc, este.
Két fiatal megy Kozármisleny Új telep részén, a völgy legalsó utcájában.
Olyan fél tizenegy fele jár az idő, és mindkettő megy haza fele. Beszélgetnek, viccelődnek, fittyet hányva a körülöttük lévő, alvó polgárok villany oltott házaikra.
 Az egyikük, Hans: Surranóban, terep nadrágban, és egy öreg régi Vattakabátban, társa Gyuri, Nike régi kopott cipőben, fekete műszálas kabátba, és szakad farmerbe. Hans az idősebb, Gyuri a fiatalabb, Hans a magasabb, Gyuri az alacsonyabb.
 Mennek éppen haza fele, Hansot kíséri a nem messze lévő kereszteződésig. Balázsnál voltak beszélgetni. Már majdnem elértek a kereszteződésig, mikor a rendőr autó megállt melltűk és kiszálltak hű hazánk őrei és felszólították őket:
- Jó estét kívánok, igazolják magukat!

A két jó barát megállt, elő vették igazolványaikat. oda adták az egyik rendőr kollégának, míg az egyik csak gonoszan nézett, és kérdezett:

- Alkoholt vagy egyebet fogyasztottak? Mondta a fiatalabbik kolléga, míg az idősebbik az igazolványokat nézte.

Gyuri válasza viccesen, de kötekedően:
-NEM MINDEGY?!
A fiatal rendőr erre:
- NEM MINDEGY !
Gyuri: - NEM MINDEGY AKKOR?!
F. Rendőr: NEM MINDEGY!
Hans: NEM MINDEGY!
I. rendőr: NEM MINDEGY!

Ez a játék ment egészen hajnali négyig, amikor fél Kozármisleny ideges álmos lakossága körbe állta, már a rendőrök a kommandósokat is kihívták, meg a rendőr századost.
Az utolsó nem mindegy! mondatot Gyuri mondta ki és utána mindenki felpakolt és haza ment, a nép is, Gyuri Meg Hans is.

Helló mindenki! Akik várták a kisregényem - regényem első részét sajnálatosan kell tudassam hogy nem most fog megjelenni. Előre meg nem tudom mondani mikor fogom publikálni, mert sok a dolgom meg a rendezni valóm. Előre is bocs azoknak akik várták. Üdv.: Jani

..."Ma, volt az a nap, mikor megszólaltak az ágyuk. Azok a nagy kaliberek, az a pusztító dübörgés, a földrengés, minden ember fülében a sípolás, azok a hangok... Mikor becsapódtak a lövedékek, házak pusztultak el, és füst felhő borított el mindent. Nem tudtuk hogy kiket-kit lövünk le. Csak kiadták parancsra, hogy a szerbeket a faluban lőjük ki, akár ott van a lakosság, akár nincs. A tüzérség lőtt, és lőtt, és lőtt. Több mint 6 órán át zengtek a nagy kaliberű ágyuk, köztük volt pár darab B4-es M1931-es 203mm-es önjáró lánctalpas nehéz tüzérségi ágyú. De sok fajta volt, fene tudja mennyi ágyú lőtte azt a porfészket. Majd mikor 6 óra múlva kaptuk a parancsot hogy álljunk le, de a sípolástól nem hallottuk, ezért a lövető tiszt oda jött hozzánk és mutogatta hogy állj. Leálltunk, majd vártunk 3-3 és fél órát, mire a por és a füst elszállt. Az a látvány... Házak romokban, Szerb katona hullák mindenhol, szét lőtt tankok, csapatszállítók, autók mindenfele... De civil? Egyet sem láttam sehol. Vajon mi történt velük? Hamarosan megyünk a romokat kutatni."

Idézett, egy tüzér naplójából. "

Előzmény és folytatás hamarosan!