Lisztecske blogja

Más vagyok

Nem vágyom én másra,

csak egy barátra,

kivel megoszthatom világom.

Tudod, én más vagyok,

mást akarok,mást hiszek,

és csak néha-néha  hisztizek.

Más az élet, más a nézet,

no és persze a kinézet.

Mások közt is más vagyok,

mert, más a végzet,

más a nézet,

másképp fog meg az igézet.

Másképp látom az eget,

és nyújtok neked kezet.

Bemutatom neked,

ha érdekel, ezt a másságot.

Mert sokan látják a hátságot.

Más vagyok és másképp élek,

éppen ezért,sokan nevetnek.

Ha, eljön majd az idő,

akkor vajon, hová mehetnek?

És akkor is, jót nevetnek?

A barátomnak lenni nehéz,

mert, itt van ez az egész,

és itt vagyok én, ki más vagyok,

és itt van, még az a sok más,

mitől,más vagyok,de azért jó vagyok,

és köszönöm jól vagyok,és én így más vagyok.

Másságomnak titka egy szó:

HIT,

és legyen ez,a jelszó.

A végére maradt két szó:

ISTEN HIT,

és legyen ez a zárszó!

Almafa

Zöldellő kertnek közepén,

van egy csodálatos almafa.

Almafának van sok ága,

rajta táncát rigó járja.

Almafa körül sok a rózsa,

mely a virágát ontja.

De van még száz,

sok szép,csodás virág,

lássa meg hát a világ.

A csodás virágok illata, hívogat,

az almafa tetején,

egy galamb, éppen szárnyat bontogat.

Fehér színe beleveszik a ködbe,

de kibontott szárnyait, arannyal vonták körbe.

Ragyogó fénye beborítja a földet.

Nézz és láss meg valamit,

ebbe a tükörbe!

Igaz mese

Egyszer volt egy szerelem,

Mese volt vagy igaz-e?

Nem tudom, hiszed-e?

Mint ahogy írók írják meseszépre,

Lángolt, égett, felemésztett,

Igaz, tiszta, mély, értékes.

Senki nem volt benne vétkes.

Atyám volt csak érte mérges.

Szerettem őt tiszta szívből,

Valahogy elegem lett az egészből,

Mert megértettem Atyám szavát,

Mellyel szerelmünknek szabott határt.

Így véget ért ez a kapcsolat,

Mert azt néztem mit ír a parancsolat.

Nem baj, ha időnként felsír a szív,

És rád tör az emlékek hada.

Nem baj, mert így győzött atyám akarata.

Igaznak hiszed, de mese volt.

Igaz mese, mely egyszer volt!

Látom

Látom a világot fentről,

Ahogy kérkedik, lassan szétesik,

És minden nap vétkezik.

Él és nem fél.

Cselekszik, verekszik, betegszik.

Nem olvas, a sorok közt se.

Nem lát, mögé sem.

Élve él,

Halva, hal.

Nem hall, a légy zümmögést se.

Kér, de nem tesz.

Nem kérdez, nem változtat,

Mert az fájdalmat hozna.

Él és talán még remél, ha elég kemény.

Mert a puhány már rég elveszett.

Látom a világot fentről, haldoklik.

Meg is hal.

De van benne pár igen kemény legény,

Aki él és nem fél.

És ott él a világban köztetek,

És nyugodtan leköpheted.

De ő akkor is kemény marad,

Mert el van benne vetve a mag,

Mely idővel szépen beérik,

És ha számon kérik,

Az igazat mérik.

Látom az igazat fentről,

Látom lentről,

Kicsit és nagyot.

Ez szívemnek kedves oly nagyon.

Én őket soha el nem hagyom!

Két csoda

Nézem az eget az ablakon át.

Csillagok ragyogják be az égboltot.

Mily szép, csak nézem, hogy ragyog.

Fényes és ékes és mily értékes.

Csak nézem és csodálom szépségét.

Nézem erre, ott is egy, minden hol van éppen egy.

Nézem, nézem,

Aztán mosollyal arcomon álomba szenderedem.

Reggeli nap fénye melegíti arcom,

Kelt fel ragyogó fényével.

Csodásan ragyog be a nap az ablakon át.

Melegíti át testem, szívem.

Mosolygok, mert itt van még egy csoda,

Melyet nem emberkéz alkotott.

Fénye beragyogja a földet,

Simogatja minden ember szívét,

Csak ki kellene tárniuk,

És felmelegedne sok, sok jeges szív.

Olvadt szíved dobogná,

Hogy élek és soha többet nem félek.

Nézem az eget az ablakon át,

Sóhajom száll fel minden napon.

Nézem és csodálom.

A szívem kitárom,

És csak reá vágyom!

Vedd észre magad körül a szeretetet,mert ott van!Ne vágyj többre,elégedj meg kevéssel,és akkor elnyered a sokant és a nagyont!

Az élet viharában,mindig van egy hely,ahol,ha börig áztál.Megszárítkozhatsz.

A kint ragyogó nap fénye melegitse át a szíved,hogy minden mi bántja,belöle odébb áljon. Önfeledt és vidám legyen,és a szeretet mindig vele legyen!